A selyemkórót (Asclepias syriaca) sokáig egzotikus dísznövényként csodáltuk, mostanra azonban inkább bosszantó betolakodóként emlegetjük – főleg ott, ahol már mindent ellepett.
Bár illatos virágai tömegesen vonzzák a rovarokat, a méheknek nem mindig barátja. Az utóbbi időben egyre több forrás állítja, hogy a selyemkóró virága halálos csapda lehet a méhek számára. Vajon mennyi ebből az igazság? És mit tehetünk mi, ha már mindent beterített a kert végében?
Méhbarát vagy méhgyilkos?
A selyemkóró virága rafinált kis szerkezet: mélyen ülő nektárt rejt, a porzók között pedig pollináriumok – apró „csapdák” – várják a látogatókat. Ezekbe a méhek lába könnyen beszorulhat. Az eredeti terv persze nem ördögi: a növény így próbálja biztosítani, hogy a rovar virágról virágra cipelje a pollent. Csakhogy a háziméh (Apis mellifera) nem az a filigrán mozgású akrobata, akinek ezt kitalálták. Ha beszorul, gyakran nem jut ki többé – és ott pusztul el.
Nem minden virág egyformán vendégszerető
Amerikai kutatások szerint a selyemkórónál valóban előfordul, hogy a méhek beleragadnak a virágba, de a halálos kimenetel nem általános. A legtöbb esetben megszabadulnak, legfeljebb kissé megsérülnek. Az igazi gond akkor van, ha a méheknek nincs más választásuk – például ott, ahol a selyemkóró uralja a terepet, és más virágzó növény alig akad.
Egy 2004-es tanulmány (Anderson & Hill, American Bee Journal) szerint a selyemkóró virágaiban beszorult méhek aránya elenyésző az összes látogatóból, ám ahol a faj dominánssá válik, ott a veszély fokozódhat. A megfigyelések alapján a virág szerkezete különösen a méhek mozgásmintájával és testfelépítésével hozható összefüggésbe.
Ahol a kóró uralkodik
Hazánkban a selyemkóró nemcsak kerti dísz – hanem valóságos hódító. Már több mint 100 ezer hektáron (!) terjedt el, főleg száraz gyepterületeken, homokos talajokon, utak mentén. Egyik legfőbb fegyvere az elképesztő regenerálódó képessége: föld alatti gyökérrendszeréből akkor is újrasarjad, ha levágjuk vagy kiássuk. Ezzel kiszorítja az őshonos növényeket, és felborítja az élővilág természetes egyensúlyát.
A selyemkóró természetvédelmi kockázatairól bővebben olvasható a hobbikert.hu kapcsolódó cikkében: „A selyemkóró 100 ezer hektárt lopott el tőlünk”.
Lepkéknek mennyország, méheknek csapda?
Érdekes módon a lepkék – például a pompás királylepke (Danaus plexippus) – kifejezetten jól boldogulnak a selyemkóróval. Hajlékony pödörnyelvük könnyedén elér a mélyre, mozgásuk is finomabb. Ez is mutatja, hogy a probléma nem általános, hanem fajspecifikus: van, akinek ez egy jól sikerült vacsora, másnak viszont végzetes kaland.
Tarthatjuk kordában?
Ha nálunk is megjelenik a kert szélén, ne hagyjuk szabadon terjeszkedni! Kiirtani nem egyszerű, de rendszeres kaszálással, sűrű takarással vagy évelő őshonos növényekkel árnyékolva visszaszorítható. A virágos réteket inkább mézontófűvel, ligeti zsályával, kasvirággal vagy más hazai virágokkal tegyük beporzóbaráttá – így a méheink is jól járnak, és mi is.
Méhmentés vagy pánikkeltés?
A selyemkóró nem tömeggyilkos, de nem is ártatlan jöttment. Virágai valóban veszélyesek lehetnek bizonyos méhfajokra – különösen akkor, ha nincs alternatíva. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy kontroll nélkül terjed, és egyre nagyobb területeket lop el tőlünk és a természetes növényvilágtól. Érdemes tehát odafigyelni rá – és ha lehet, korlátozni a hatalmát, mielőtt virágos rétjeinket végleg maga alá gyűri.
Hivatkozott forrás:
Anderson, L. & Hill, J. (2004): "Pollinator entrapment and mortality in milkweed (Asclepias syriaca) flowers", American Bee Journal, Vol. 144(9), pp. 777–782.
