Az estike pompás illatával vonzza magához a beporzó rovarokat, nem különben az embert.
Az estike (Matthiola bicornis, Matthiola longipetala) nem csupán a szemnek nyújt kellemes látványt: a szaglószervünkre is rendkívüli módon hat. Ez a hosszú idők óta közkedvelt egynyári növény az alkonyati órákban illatozik a legnagyobb intenzitással. A kecses, pasztell árnyalatú, jellemzően lilásrózsaszín virágokat nyitó növény szépsége nem csupán a kertben, de vegyes csokrokban is remekül érvényesül. Minden bizonnyal a legjobb tulajdonságai közé sorolhatjuk, hogy nem bonyolult a gondozása, továbbá gond nélkül megél a legkülönbözőbb talajviszonyok között, feltéve, ha a kert egy napsütötte szegletébe ültetjük.
Mit érdemes tudni az estikéről?
Az egyik legnagyobb különbség, hogy az évelő virágoktól eltérően az egynyári virágok, így az estike magját is minden évben el kell vetnünk, ha azt szeretnénk, hogy látványukkal és illatukkal újra és újra megörvendeztessenek bennünket.
A finom, halvány tónusú virágok hamisítatlan múlt századi, vintázs hangulatot varázsolnak a kertbe. A növény igazi vonzerejét azonban a virágok erős, átható illata adja. Hogy ezt zavartalanul élvezhessük, nem kell mást tennünk, mint a szabad ég alatt, a növény közelében időznünk az esti órákban.
A 45-60 cm magasra növő estike szára erős, merev, levelei ezüstös zöldek, lándzsa alakúak. A virágok – fajtától függően – lehetnek egyszerűek vagy teltek, színüket tekintve a rózsaszín, lila, illetve bíborvörös különböző árnyalataiban pompázhatnak. A virágok fűszeres illatát sokan a rózsával kevert vaníliához hasonlítják.
Az estike ültetése, igényei
Az estike magját tavasszal, márciustól kezdődően több szakaszban, akár májusig vethetjük. A türelmetlenebb kertészek már beltérben, az utolsó fagynapot megelőzően két hónappal nekiállhatnak a magvetésnek. A megerősödött palántákat egymástól 15 cm tőtávolságra ültessük el, a földjüket tartsuk mérsékelten nyirkosan. A szakaszos ültetés nagy előnye, hogy ezzel jócskán meghosszabbíthatjuk a virágzás időszakát, amely így júniustól szeptemberig is tarthat.
Az estikét megfelelően előkészített, legalább 20 cm mélyen felásott talajba ültessük. A növény ágyásának mindenképpen napos fekvésű helyet válasszunk, fontos továbbá, hogy az ágyás talaja jó vízelvezetésű legyen. Ha szükséges, a vízelvezetésen a talajba beledolgozott némi komposzt vagy homok hozzáadásával javítsunk. Az estike esetében mindkét megoldás megfelel, mivel a növény mind tápdús, mind gyengébb minőségű, tápanyagokban szegény talajon megél.
A növény fejlődéséhez optimális hőmérsékleti tartomány 16-27 °C-ig terjed.
Az estike gondozása
Az estike gondozása általában nem okoz gondot, rendszerint a kertész különösebb beavatkozása nélkül is beváltja a hozzá fűzött reményeket és szépen virágzik. Ügyeljünk arra, hogy a növény talaja mindig egyenletesen nyirkos legyen, ugyanakkor soha ne legyen vizenyős.
A rovarkártevőket tekintve az estikére a legnagyobb veszélyt a levéltetvek jelenthetik, amelyekkel szemben erős vízsugárral, káliszappanos permetlével, illetve neem olajjal vehetjük fel a harcot.
Érdemes tudnunk róla, hogy az elnyílt virágok lecsipegetésével újbóli virágzásra késztethetjük a növényt. Ha azonban a tervünk az, hogy a következő évadra magot fogjunk, akkor hagyjuk, hogy elnyílás után beérjenek a magok. Ezeket a megszáradt magtokok felpattintásával tudjuk összegyűjteni.
Az estikében természetesen nem csupán virágágyi vagy szegélynövényként gyönyörködhetünk. Ültethetjük cserépbe, balkonládába, sőt még függő virágtartóba is, hogy így tegye szebbé, illatosabbá az erkélyt, tornácot vagy teraszt.
