Jobb az esővíz.
A szürkésfehér "vízkővirágzás" a terrakotta cserepeken az öntözővízből kioldódó mészből származik, miközben a víz az égetett, de mázatlan agyag finom pórusain keresztül elpárolog. Ha a cserép árnyékos, hűvös, nedves helyen áll, akkor nem sokkal később zöldes rétegek is megfigyelhetők: algák és más mikroorganizmusok jelennek meg a felületen.
Egyesek annyira örülnek ennek a vintage hatású lerakódásnak, hogy még joghurttal is elősegítik a képződését. Mások viszont szeretnének megszabadulni tőle, ami nem is olyan bonyolult.
Ahhoz, hogy ezt a patinás réteget eltávolítsuk a cserépről, áztassuk be azt egész éjjelre egy ecetes vízzel teli vödörbe (100 ml ecetet öntsünk 1 liter vízhez). A fellazított lerakódást erős kefével távolítsuk el. Ezután tiszta vízzel öblítsük át a cserepeket, hogy ne maradjanak ecetesek.
Kevesebb lerakódás képződik, ha esővízzel locsolunk, mivel az nem tartalmaz meszet. Azzal is segíthetünk, ha lenolajjal vagy impregnálószerrel kezeljük a cserepeket. Ehhez kívül-belül át kell kennünk az edényt még a beültetés előtt. A lenolajos kezelést évente meg kell ismételnünk.
Mivel az impregnálás lezárja az agyag pólusait is, az így kezelt edények nagymértékben fagyállóak. Ha ugyanis a pórusok nyitottak, akkor a cserép magába szívja a vizet, ami megfagyva szétrepeszti a cserepet. Ezt jó vízelvezetéssel megakadályozhatjuk.
Segítség az is, ha csak fagymentes napokon öntözünk, és a cserepeket a házfalhoz állítjuk. Ott védettek az esőtől és a hidegről. A legjobb, ha csak magas minőségű terrakotta agyagból készült tartókat veszünk, amelyek 1000 °C feletti hőmérsékleten lettek kiégetve. Ezek különösen finom pórusúak és emiatt a fagynak is jobban ellenállnak.
