Kéregapríték vs. fűnyesedék.
A talajtakarás számos előnnyel bír: nedvesen tartja a közeget, értékes tápanyagokkal látja el azt, biztosítja az egészséges talajéletet, gátolja a gyomok előretörését. Amennyiben a mulcstakarás nem a kívánt hatást hozza, valószínűleg valamit nem jól csinálunk. Vagy rosszul választunk takaróanyagot vagy nem megfelelően használjuk azt.
Nézzük a leggyakoribb hibákat!
1. Nem dolgozunk előzetesen nitrogént a talajba
A kereskedésekben gyakran kapható kéregtakaró vagy faforgács mint mulcsanyag. Ezek a lebomlásuk során eltávolítják a nitrogént a talajból, mivel a talajban élő szervezetek sok nitrogént használnak fel ezen anyagok humusszá alakításához, a fában található lignin lebontásához. Éppen ezért még a mulcsozás előtt előzetesen nitrogénnel lássuk el a talajt.
2. Túl vastagon terítjük a fűnyesedéket
A levágott fű ideális talajtakaró, gyakran nagy bőségben áll rendelkezésünkre, emiatt sokan vastagon terítik szét. Legfeljebb 2 cm vastagon alkalmazzuk, a többit inkább komposztáljuk. A mulcsként használt fűnek lazának és némileg száraznak kell lennie, különben egy szilárd kéreggé áll össze. Némileg segíthetünk azzal, ha faforgáccsal keverjük össze (de akkor itt is szükség lesz nitrogénpótlásra).
3. A nem megfelelő helyen használjuk a kéregmulcsot
A mulcs egyik fontos kritériuma, hogy ne tartalmazzon olyan hajtásokat, részeket, amelyek gyomoktól származnak. Ezért például a pitypangban gazdag fűnyesedéknél biztosak lehetünk benne, hogy a magok szárba szökkennek és mindent beborít majd a gyermekláncfű, körültekintően alkalmazzuk, vagy előzetesen távolítsuk el a felmagzott pitypangokat.
A fenyőkéreg takaró nagyon jól működik a gyomok ellen. A mulcsnak min. 5 cm-esnek kell lennie, de ha erősen el akarjuk nyomni a gazokat, akkor 8 cm-es is lehet. A kéregmulcs nem csak a fényt zárja el a talaj elől, de a benne lévő lignin gátolja a magok csírázását is, a tanninok pedig lassítják a fiatal növények növekedését. Éppen ezért a kéregmulcsot ne tegyük zöldségek, gyógynövények, fűszernövények köré vagy sziklakertbe, virágszegélyekhez, inkább a gyümölcsfák, bokrok, sövények alját terítsük vele.
