Megmutatjuk, hogyan kell kinyerni a paradicsom magját, majd úgy elraktározni, hogy jövőre nem kell majd vásárolnunk. Ráadásul az se lesz kérdés, hogy milyen paradicsomot terem majd a növény!
A legtöbb kertész megelégszik azzal, hogy üzletben vásárol vetőmagot vagy növényeket, neveli, gondozza azokat, majd végül learatja a termést. Vannak azonban a rettenthetetlenek, akik – a természet örök körforgásához híven – összegyűjtik és elteszik a növények magját a következő évre. Ennek a serény és nyughatatlan csoportnak a legnagyobb részét a paradicsommagot eltevők alkotják.
Hogy miért? Mert ha egyszer már sikerült megtalálnunk a nekünk leginkább megfelelő fajtát, amelyik tökéletesen alkalmas a kertünkben való termesztésre, ragaszkodunk hozzá és nem szeretnénk elveszíteni. Ezért évről évre kicsíráztatjuk a magjait.
Melyik paradicsom magját tegyük el?
A legtöbb, kereskedelmi forgalomban kapható és egyéb forrásból származó hibrid fajta tulajdonságai nagy valószínűséggel nem örökíthetők nemzedékről nemzedékre. A hibrid fajtákat előállítók ugyanis a legtöbb esetben évről évre ugyanazt a két alapfajtát "gyúrják egybe", hogy létrehozzák a különleges magokat, illetve olyan magokat termő példányokat hoznak létre, amelyeket nem szánnak közvetlen eladásra. A legtöbb hibrid fajtát úgy állítják elő továbbá, hogy paradicsomonként kevesebb magot tartalmazzanak, így kevésbé éri meg összegyűjteni, félretenni a magokat belőlük.
Ezzel szemben szinte az összes, a fajtatulajdonságokat örökítő, illetve az üzletekben, kertészetekben kapható nem hibrid fajta kiválóan alkalmas arra, hogy eltegyük a magjait. Ennek oka, hogy stabilabb fajtákról van szó, amelyeknek régebbre nyúlik vissza a története, a kertészek pedig a fajta kedvező tulajdonságait ismerve teszik félre a magjait.
A beporzás nem jelent problémát, mivel valamennyi paradicsomfajta önbeporzó, bár néhány hibrid fajta steril, így ezeknél nem lehetséges az önbeporzás, illetve beporzás.
Így tegyük el a paradicsom magját!
Az eljárás lehet nagyon egyszerű vagy éppen bonyolult, attól függően, melyiket részesítjük előnyben, és mennyi ideig szeretnénk, hogy elálljanak a magok. Bármelyik eljárást is válasszuk, az első lépések alapvetően megegyeznek.
Kezdjük azzal, hogy az érett paradicsomot félbe vagy negyedekre vágjuk, a magokat tartalmazó húsát, a placentát pedig kivájjuk. Hagyjuk a magokat ebben a lédús közegben 2-3 napig erjedni. Ezzel utánozzuk azt a természetes folyamatot, amikor a termés megrothat a mag körül, kiváltva a mag nyugalmi állapotát.
Válasszuk el a magokat a léállománytól. Szűrjük át egy darab ruhán, muszlinon vagy sűrű szitán. Kézzel szedegessük le a mag körüli darabokat. Ezt követően a magokat terítsük szét egy száraz ruhán vagy papírtörlőn. Hagyjuk megszáradni, miközben legalább egyszer kicseréljük a ruhát/papírtörlőt. A magok szobahőmérsékleten 1-2 nap alatt megszáradnak.
Tegyük a magokat kis zacskókba vagy tasakokba, és egy rovaroktól és kártevőktől mentes, hűvös, száraz, többnyire sötét helyen tároljuk. A zacskókat mindenképpen lássuk el felirattal: írjuk rá a fajta nevét, valamint azt, melyik évben raktuk el a magokat. Ha nem éri nedvesség, a magok 2-5 évig is elállnak, és a legtöbb esetben jó arányban (70%-os vagy ennél is nagyobb eséllyel) kicsíráznak.
Egy másik, a fentihez hasonló módszer, amikor a megszárított magokat üvegbe vagy fedeles ételtartó dobozba téve lefagyasztjuk. Ezzel a módszerrel hosszabb ideig is eltarthatók a magok, és az eljárás jó eséllyel javítja a sikeres csírázás arányát is.
A vetőmag megőrzése tehát a természetes kertészkedés egyik befejező lépése, valamint nagyszerű módja annak, hogy évről évre kiváló termést takaríthassunk be a kertből. Ha a kedvenc paradicsomfajtánk jól érzi magát a kertben, miért is ne mentsük meg a magját, hogy minden évben ugyanolyan pompás paradicsomunk teremjen?
