Kiváló méhlegelő a sárgán és fehéren virágzó két somkóró, amelyek hagyományos takarmánynövények veszélyes mellékhatásokkal.
A somkóró (Melilotus) a pillangósvirágúak családjába tartozó növénynemzetség, egy-, két- és többéves, lágyszárú fajokkal. Apró hüvelyterméseiben csak egy-két mag fejlődik. Az Eurázsiából származó növények ma már az egész világon elterjedtek. Természetes élőhelyeik mellett korábban takarmányként is sok helyen termesztették a somkórót. Mára az Újvilágban inkább megfékezendő özönnövény vált belőle. A “Melilotus” tudományos nemzetségnév mézes kerepet jelent, amelyből a méz a nektárban gazdag virágokra utal, a kerep a pillangós virágok egyik régies neve. A magyar somkóró névre nem találtam szakirodalmi magyarázatot, így marad a sajátom; a somfákhoz és bokrokhoz hasonlóan messzire sárgállik virágzáskor, és gyakran nagytermetű ugyan, de csak kóró, azaz lágyszárú növény.
Megkötik a nitrogént, azaz levegővel táplálkoznak
Ez a dús, sárga virágzás leginkább az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) jellemzője, amelyet régen számos bajra ajánlottak. A fehér somkóró (M. albus) nagyon hasonló, de fehér virágú növény. Közös jellemzőjük, hogy jól tűrik a szárazságot és a meszes talajokat, homokon és köves törmeléken is megélnek. Hatalmas, mélyre hatoló gyökérzetük van, a pillangósoknál általános nitrogénkötéssel. Ezért lettek hajdanában a legsoványabb földek takarmánynövényei, hiszen nagy termetük miatt rossz körülmények között is sok kaszálható szénát adtak.
Méreggel védekezik a legelés ellen, de ez ellen van megoldás
A somkóró a magas kumarintartalma miatt zölden és önmagában nem legeltethető, de az egészséges szénája és szilázsa már ártalmatlan. A kumarin a növényvilágban gyakori méreg, a növényevő állatok elriasztására termelődik, önvédelemként. Az emberek számára a kumarin kellemes illatanyag, parfümökhöz és italok fűszerezésére is használjuk. A ma már szintetikusan előállított hatóanyag fontos véralvadásgátló gyógyszerek összetevője, valamint nagyobb adagokban patkányméreg. Sajnos a somkórók esős időben megpenészedő szénája, és az elhibázottan silózott szenázs még takarmányként is mérgező; feltételezésem szerint ennek a kockázata miatt szorult ki a somkóró a termesztésből. Az állatai egészségét egy gazda sem akarja kockára tenni. Így a somkóró megmaradt kiváló méhlegelőnek, talajjavító, beszántandó zöldtrágyanövénynek.
A hazai flórában az Új Magyar Füvészkönyv még két sárga virágú somkórót tárgyal, ezek a növényhatározó szerint nádasok, nedves rétek és szikesek növényei.
Orvosi somkóró virágzatai
Orvosi somkóró pillangós virágai oldalról
Orvosi somkóró pillangós virága; a csónak sokkal kisebb az evezőknél
Orvosi somkóró méternél magasabb terebélyes példánya
Orvosi somkóró hármasan összetett levele fogazott szélekkel
Orvosi somkóró áralakú pálhalevelei
Orvosi somkóró haránteres hüvelytermései
Fehér somkóró virágzatai
Fehér somkóró virágai oldalról