Álcázva.
Kavicsnövényeknek vagy kavicskaktuszoknak (Lithops) is nevezik azokat az „élő köveket”, amelyek első ránézésre élettelen kavicsoknak tűnnek. Ezek a szukkulensek különféle levelekkel rendelkezhetnek: lapos, ívelt, egyszínű, mintás, színeslevelű fajok is ismertek. A legtöbbször alig 10 cm nagyra növő élőlények Dél-Afrikából származnak, ahol a köves környezetükkel szinte egybeolvadnak. A Lithops nem egyetlen faj neve, hanem gyűjtőneve a kavicskaktusz fajoknak.
Származási helyük már jelzi az igényüket is: száraz, napos helyre kívánkoznak. Nem olyan egyszerű őket tartani, mint általában a pozsgásokat, de kétségtelenül szokatlan, izgalmas színfoltot jelentenek akár a szobában is. A közegük tápanyagban szegény és túlnyomórészt ásványi anyagokat tartalmazó legyen, erre a célra az általában túl sok szerves anyagot tartalmazó kaktuszföldnél jobban ajánlható a homokot is tartalmazó keverék.
A szobában meleg, jól szellőző helyre tegyük, fényt és napot igényel. Nyáron a cserepét kitehetjük a kertbe vagy a balkonra is (először csak félárnyékos helyen szoktassuk), védett, csigáktól mentes helyre. Amennyiben a hőmérséklet 5 °C alá süllyed, be kell hoznunk a növényt. Az ideális teleltetőhelye hűvös (5 és 10 °C között), világos. Néhány Lithops faj egészen visszahúzódik a talajba a nyugalmi időszakban, ezért tavasszal nem kell megijednünk, érdemes egy kicsit várnunk, hogy újra feléled-e a növény.
Vízigényük a vegetációs periódustól függ: télen és a nyári forró időszakban szárazan tartsuk, elegendő 2-4 hetente öntözni őket. Még akkor sem igényelnek vízkiegészítést, amikor új levélpárokat fejlesztenek (általában tavasszal), mert az idősebb levekben raktározott folyadékot tudják hasznosítani. Csupán akkor kell őket intenzívebben locsolnunk, amikor az idősebb levelek elszáradnak vagy a növény virágzik. Ezek a kavicsok is képesek ugyanis szépséges, a kaktuszokéhoz hasonló virágokat hozni.
Mivel a kavicskaktusz kitűnően alkalmazkodik a sovány talajhoz, elegendő az öntözővízhez évente egyszer egy fél adag kaktusz tápoldatot adni, de csak a március és szeptember közötti növekedési időszakban.
A szaporításuk sikeres lehet magról, amit a szakáruházakban szerezhetünk be. A kavicskaktuszok fényen csíráznak, ezért a finom magokat csak szórjuk a nedves közeg tetejére. 15-20 °C-on (világos helyen, de déli, tűző napsütés nélküli helyen) 5-20 nap alatt csíráznak ki a magok.
