Jó húsban van, de igen érzékeny: ilyen a csüngő varjúháj

Jó húsban van, de igen érzékeny: ilyen a csüngő varjúháj

Az egyik legkényesebb szobai pozsgásunk, mégis sokan ragaszkodnak hozzá.

Őszintén szólva, nem kevés rafinériát igényel a kertésztől, ha a csüngő varjúhájjal (Sedum morganianum)  mint szobanövénnyel sikerrel szeretne járni. A tapasztalatok ugyanis meglehetősen vegyesek ezzel az egyébként rendkívül mutatós, évelő varjúhájfélével kapcsolatban. Arról van szó, hogy a Mexikó keleti részén és Hondurasban őshonos növény igen sérülékeny, ami elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a számára kedvezőtlen behatásokra a levelei ledobásával reagál. Az elszánt növénybarátokat azonban minden bizonnyal még ez a kihívás sem fogja elriasztani attól, hogy hazavigyenek belőle egy cseréppel. Az esetleges nehézségeket ugyanis messze ellensúlyozza a növény tetszetős megjelenése: szárain sűrű, tömött sorokban babszem alakú, húsos, hamvaszöld levelek sorakoznak. Függő virágkosárba ültetve a hosszú leveles hajtások látványosan omlanak alá. Fajtától függően a párnaszerű levelek vége lehet csúcsos vagy kerek; apró csillagszerű virágainak színe rózsaszín, vörös, ritkábban fehér vagy sárga.

csungo varjuhaj 02

Mi okozhat problémát?

Az, hogy minden alkalommal, amikor megmozdítjuk a növény cserepét vagy megöntözzük, vagy akár csak rossz szemmel nézünk rá, mikor elhaladunk mellette, nagy eséllyel a növény megbüntet bennünket ezért. Ha sarokba szorítva érzi magát, védekezésképpen gyöngyszerű levélkék akár tucatjaitól is megválhat, Azaz a csüngő varjúháj gondozásának egyik legfontosabb sarokpontja, hogy egyszerűen hagyjuk békén. A cserepének egy világos, szórt fénnyel megvilágított helyet válasszunk, majd úgy 3-4 hetente nézzünk rá, hogy nem kíván-e egy kis vizet. Az átültetése már kifejezetten merész vállalkozás, ha nem muszáj, legjobb, ha ezzel nem is próbálkozunk.

De hogy jó hírrel is szolgáljunk, eláruljuk, hogy akár minden egyes lehullott kis levélkéből új növényt gyökereztethetünk. A szaporítással tehát biztosan nem lesz gondunk. Akiknek sikerült már más kényes növényeket is életben tartaniuk, azokon a csüngő varjúháj sem foghat ki. Gondolunk itt azokra a tapasztalt szobakertészekre, akiket azért irigylünk, mert valamilyen csoda folytán az orchideáik újra és újra virágot hoznak vagy az afrikai ibolyájuk idősebb, mint a macskájuk.

Mindent összevetve, mindazok számára, akiket nem sikerült elrettentenünk a csüngő varjúhájtól, következzen néhány hasznos tipp, tanács a gondozásához.

csungo varjuhaj 03
Leonora (Ellie) Enking

A csüngő varjúháj gondozása

Ahogy már utaltunk rá, fontos, hogy ne öntözzük túl, különben könnyen rothadásnak indul. Továbbá ne babráljuk feleslegesen, mert a levelei könnyen lepotyognak. Ezektől eltekintve nem jelenthet különösebb gondot a tartása: kedveli a világos, de a közvetlen, tűző napfénytől mentes helyet, az alacsonyabb hőmérsékletet, valamint a laza, jó vízáteresztő képességű talajt.

Ha a meleg, nyári hónapokban a szabadban tartjuk, vigyázzunk: nem viseli jól az erős, tűző napot, mivel az megperzselheti a leveleit. Havonta egy, esetleg két alkalommal van szüksége öntözővízre.

Ideális ámpolnanövény: függő virágtartóba ültetve hosszú hajtásai a cserép peremén túlnőve mutatósan omlanak alá. A hajtások meglehetősen súlyosak a levelekben elraktározott vízmennyiség miatt; ennek ellenére egy-egy hajtás hossza elérheti az akár 50 cm-es hosszúságot is. Hamvas szürkészöld, élénkzöld, illetve kékeszöld levelű változatai egyaránt léteznek. A leveleket borító fehéres, ún. epikutikuláris viaszréteg szerepe, hogy óvja a növényt a nap erős sugaraitól. Segít továbbá a víz megtartásában is.

csungo varjuhaj 04
manuel m. v.

Tartsuk életben!

A csüngő varjúháj szárazságtűrő növény (a párnaszerű, pufók levelek képesek hosszú ideig elraktározni a vizet). Így a legjobb, ha úgy havonta csak egy alkalommal öntözzük meg. Ilyenkor az öntözés legyen alapos, ezt követően pedig a következő öntözéssel várjunk addig, amíg a talaj felső rétege már teljesen kiszáradt. A virágcserép alján mindenképpen legyen vízelvezető nyílás, és az ültetéshez jó minőségű kaktuszföldet használjunk.

A téli hónapokban célszerű alacsonyabb hőmérsékleten (10 °C körül) tartanunk; ekkor kevesebb vizet igényel, mint az év többi szakában. Tápanyagigénye alacsony, ennek ellenére nyári pár alkalommal tápoldatozhatjuk.

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?