Népszerű növény Ázsiában és nálunk is megterem. Bemutatjuk, hogyan dobhatja fel ez a ritka zöldség a konyhakertet.
A keresűdinnye (Momordica charantia) a tökfélék családjához tartozó trópusi-szubtrópusi kúszónövény, amelyet széles körben termesztenek Ázsiában, Afrikában és a Karib-térségben ehető terméséért. Őshazája India, innen került át a 14. században Kínába. Számos fajtája létezik, amelyek a termés alakját és keserűségét tekintve nagyban eltérhetnek egymástól.
Indákkal terjedő lágyszárú növény, amely 5 méter hosszúra is megnőhet. Minden növényen találhatók sárga hímivarú és nőivarú virágok is. Az északi féltekén a virágzása június-júliusra tehető, a termések pedig szeptember-november környékén érnek be.
Hosszúkás termése feltűnően szemölcsös, rücskös. Ha hosszában kettévágjuk, üreges belsejében egy viszonylag vékony terméshúsréteget találunk, amely a középen elhelyezkedő magházat veszi körül, amely tele van nagy, lapos magvakkal és puha magköpennyel.
A termést leggyakrabban még zölden fogyasztják, illetve akkor, amikor épp kezd megsárgulni. Ekkor a termés húsa az uborkáéhoz hasonlóan roppanós, kocsonyás állagú, de annál keserűbb. Héja puha, ehető. Az éretlen termés magjai fehérek, nincs intenzív keserű ízük, és főzés előtt eltávolíthatók.
Ahogy a termés érik, húsa és héja úgy válik egyre keményebbé és keserűbbé; ekkor sokan már kellemetlennek érzik az ízét. Ezzel ellentétben a puha magköpeny egyre édesebbé és élénkpirossá válik, amely ekkor főzés nélkül is elfogyasztható, és egyes délkelet-ázsiai saláták közkedvelt összetevője.
A teljesen érett termés színe narancssárga, állaga puha, pépes, és cikkelyekre nyílik szét. A visszakunkorodó cikkelyvégek között láthatóvá válnak az élénkvörös magköpenybe burkolózott magok.
A keserűdinnyét általában zöld vagy kissé megsárgult állapotban, főzve fogyasztjuk. A növény fiatal, zsenge hajtásai és levelei szintén ehetőek.
A kínai konyha a keserűdinnyét nagyra értékeli annak keserű íze miatt és előszeretettel használják például wokban készült ételek, levesek, valamint gyógyteák elkészítéséhez.
Indiában joghurttal tálalják, amely ellensúlyozza a keserű ízt, illetve curry-vel és más helyi fűszerekkel ízesítve olajban kisütik.
Észak-Indiában és Nepálban felkockázva vagy szeletelve, olajban megpirítva, fokhagyma, só és paprika hozzáadásával savanyúságot készítenek belőle. Aranybarnára pirítva, megtöltve, illetve magában vagy burgonyával is népszerű étel.
A keresűdinnye számos ázsiai és afrikai országban már hosszú ideje gyógynövényként is közismert.
Törökországban a népi gyógyászat különösen gyomorpanaszok esetén alkalmazta. India egyes részein hagyományosan cukorbetegséget, gyomorpanaszokat kezeltek vele; hashajtó, epehajtó szerként használták, továbbá köhögést, légúti megbetegedéseket, különböző bőrbetegségeket, kisebb sebeket, fekélyt, köszvényt és reumát gyógyítottak vele.
