A siker kulcsa a napsütés, a meleg és a bőséges locsolás.
Az egyre melegebb nyarak és enyhébb telek miatt sokan úgy döntenek, hogy nem hozzák be a leandert a telelőbe, még a hideg időszakban sem. Aki szeretné tartósan kiültetni a növényt, mindenképp olyan helyen tegye, ahol mérsékelten hideg a tél és nincsenek fagyzugok.
A leander a mediterrán vidékről származik és biztosan sokan látták már, hogy Horvát- vagy Görögországban az utak mentén nő, burjánzik; a napsütötte, meleg helyeket kedveli. Ügyeljünk arra, hogy széltől és esőtől védett helyre ültessük, például egy házfal mellé.
Annak ellenére, hogy az esőt nem kedveli, a rendszeres öntözés kiemelten fontos a leander számára. Meleg, napsütötte napokon igen magas lehet a vízigénye, éppen ezért akár naponta háromszor is meg kell locsolni, lehetőleg csapvízzel. Télen azonban nincs szüksége ennyi vízre, elég hetente egyszer megnéznünk a földjét, viszont mivel örökzöld, ilyenkor is szüksége van némi öntözésre.
A leander magas tápanyagigényű, ezért rendszeresen kell neki valamilyen tápoldatot, műtrágyát adnunk. Ezt azonban csak szeptember közepéig kapja, mert idő kell a növénynek ahhoz, hogy a tápanyagok beépüljenek a szövetekbe és a levelek kellően megkeményedjenek a teleltetés előtt. A kertben érdemes tartós hatású műtrágyákat választanunk.
Csak körültekintően metsszük a leandert! Ajánlott rendszeresen ritkítani, hogy a fény a növény belsejét is elérje. A leander az egyéves hajtásokon hozza a virágait, ezért távolítsuk el minden évben a legidősebb ágakat (maximum hármat).
Ha tartós fagyok várhatók, vagy -10 ℃ alá esik a hőmérséklet, érdemes téli védelmet biztosítani a növénynek, például szalmával, mulccsal, levelekkel takarni a tövét. Fontos, hogy csak erős, egészséges növényt ültessünk ki, így nagyobb eséllyel vészeli át a telet, akár a szabadban is. Ha egész évben megfelelően gondozzuk, jó állapotban vághat neki a télnek.
