Vannak növénybarátok, akik évről évre ugyanazzal a bosszantó jelenséggel szembesülnek: a szépen fejlődő, bimbódzó muskátlikat a nyár vége felé valami megtámadja. A rejtélyes kártevő megrágja a virágrügyeket, amelyek végül kiszáradt, üres héjnak tűnnek csupán.
A tettes nem más, mint a gyapottok-bagolylepke hernyója. Rejtőzködő színének köszönhetően beleolvad a környezetébe, ezért elég nehézkes megtalálni. De mit tehetünk ellene? Milyen környezetbarát megoldások léteznek, amelyeket teljes biztonsággal bevethetünk? Az alábbiakból kiderül!
Kertészként a legfontosabb, hogy felismerjük, milyen ellenséggel is állunk szemben. A kisméretű, barnás színű hernyó a bagolylepke lárvája, amelynek nem árt az életciklusáról is többet megtudnunk. A mustkátlit károsító, kifejlett kártevő tavasszal, a lárvaalakból történő átalakulását követően bújik elő a talajból. A virágos növények bimbóit, illetve friss hajtásait felkutatva rerakja azokra a petéit.
A lerakott petékből, tojásokból kelnek ki a hernyók, amelyek buzgón belerágják magukat a gazdanövény virágbimbóiba. A gazdanövény a leggyakrabban muskátli, de például petúnia vagy díszdohány is lehet. A falánk lárvák bekebelezik a fejlődő virág belső részeit. Ugyanakkor, ha tehetik, a leveles zöldségeket, köztük a káposztát is szívesen felkeresik.
A lárvák rendszerint sárgászöld színűek. Vannak, amelyek színe az általuk megszállt bimbó színére hasonlít. Például a piros színű muskátli-virágszirmokat falatozó hernyók színe végül vöröses árnyalatot vesz fel. A frissen kikelt hernyók mérete csupán 2 mm körüli, míg végül – a bebábozódásra készen – a 2-2,5 cm-es hosszúságot is elérhetik.
Ahogy a hernyók híznak és nőnek, kimásznak a bimbóból és a talaj felé veszik az irányt. Közben megrágják az útjukba kerülő zsenge hajtásokat is. Ezt követően a talajban bebábozódnak, majd kifejlett bagolylepkeként bújnak ismét elő.
Egyetlen vegetációs időszakon belül akár több generáció is kifejlődhet. Az idény utolsó generációja a talajban vészeli át a téli hónapokat.
A legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, hogy a nagyétkű hernyóktól megszabaduljunk, hogy a muskátlikat rendszeresen átvizsgáljuk, és kézzel leszedegetjük a hernyókat. Alkonyatkor a legjobb sort kerítenünk erre, mivel a hernyók ekkor a legaktívabbak. Készítsünk elő egy befőttes üvegben szappanos vizet, ebbe dobáljuk bele a nyakon csípett kártevőket. A megfulladt hernyókat a komposzthalomra szórhatjuk.
Legyünk éberek: már a vegetációs időszak elején kezdjük meg a növény megfigyelését. A hernyó színe ekkor még a muskátli lombjához hasonló. Ahogy a hernyó fejlődik és nő, a feje barnává válik, testén pedig fekete szőrszálak jelennek meg.
A muskátlivirágokat is tartsuk szemmel. Ha megrágott bimbót vagy virágot találunk, vágjuk le és dobjuk a kukába.
A petéket is próbáljuk felkutatni. Apró, kerekded, fehér vagy szürkés színű kis tojásokból álló telepekről van szó, amelyeket leggyakrabban a virágbimbókon, a már kinyílt virágokon, illetve a fiatal, leveles hajtásokon találhatunk meg. Ezeket óvatosan dörzsöljük le a növényről.
Vannak, akik a Bacillus thuringiensis hatóanyagú növényvédőszereket részesítik előnyben a bagolylepke és hernyóik elleni harcban. A szer azonban az azt elfogyasztó összes lepkét és lárvát elpusztítja, legyen az akár fecskefarkú lepke vagy más hasonlóan gyönyörű pillangó, és ez sokakat érthetően visszatart a használatától.
Lényeges, hogy minden évben friss földdel töltsük fel a muskátlicserepeket, illetve a kertben azokat a területeket, ahová a fertőzésre fogékony növényeket kiültetjük. Ez azért fontos, mivel a kártevő a talajban nagy eséllyel áttelel. A vetésforgó alkalmazása szintén sokat segít; a muskátli helyére a következő évben mindenképpen olyan növényt ültessünk, amelyet nem kedvel a lárva.
Ha csak egy lehetőségünk van rá, kerüljük a széles spektrumú peszticidek használatát a muskátlin, petúnián és díszdohányon (illetve egyéb dísznövényeken). Ezek a vegyszerek ugyanis kárt tehetnek a hasznos, illetve ragadozó életmódot folytató rovarok populációiban is, amelyek egyébként nagyban segítenek a bagolylepkék számának kordában tartásában.
Érdemes felülvizsgálnunk azt is, milyen szokásokat alakítottunk ki a növény öntözése és tápanyagokkal való ellátása során. Például csak akkor öntözzük meg a növényt, amikor a földjének a felső része már száraznak tűnik. Fontos, hogy a muskátli soha ne álljon pangó vízben, mivel ezáltal hajlamosabbá válik a különböző betegségekre, illetve kártevőkre. A muskátlit ajánlott háromhetente vízben oldódó általános tápoldattal kezelnünk, a használati útmutató szerinti hígításban kijuttatva az oldatot.
Az elnyílt virágokat, valamint a megsárgult, elszáradt leveleket távolítsuk el. A károsodott leveleket szintén csípjük le és dobjuk a kukába. A növény körüli terület legyen mentes az avartól, illetve egyéb növényi maradványoktól.
