A szögként is használható csontkemény tövisek nagyon izgalmas növényt borítanak.
A teljes nevén tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) nagy termetű lombhullató fa parkokban, mesterségesen ültetett erdőkben és néha elvadulva bárhol a magyar vidéken él. Korábban krisztustövis volt a beceneve, de észak-amerikai származása kizárja a bibliai töviskoronát adó növénnyel való azonosságát. Magyar nevét az arasznyi hosszúságú lapos hüvelyterméseiről és az egész növényt beborító félarasznyi töviseiről kapta.
A szivárványos zászló mellett az LMBTQ+ jelképe lehetne
A növénynemzetség tudományos nevét Johann Gottlieb Gleditsch, XVIII. századi német botanikus tiszteletére kapta, aki a berlini botanikuskert igazgatója volt, és múlhatatlanok az érdemei a növények szexualitásának, termékenyülésének és terméshozásának témájában. A gledícsia ebben a témában szinte verhetetlen növény; vannak nőnemű és hímnemű, azaz kétlaki példányai, de előfordulnak egylakiak is, azaz ugyanazon a fán nőnemű, hímnemű és kétivarú virágok, valamint ezen kívül és belül az összes lehetséges variáció. Ha az LMBTQ+ közösségek a szivárvány mellett még virágot is választanának jelképükként, akkor a tövises lepényfa jó eséllyel szállna versenybe a jelöltségért, bár a virágai elég aprók, és a fa alatt állva alig láthatók. Megmászni viszont a sűrűn tövises törzse miatt aligha lehetséges. A ’triacanthos’ fajnév a gyakran háromágú tövisekre utal.
A levelei is extrásak: magányosak, összetettek vagy kétszeresen is összetettek
A lepényfa idegenhonosként nálunk elég későn fakad, levelei szárnyasan összetettek, a levélkék elvileg párosak, de a nagy levél csúcsa felé egyre kisebbek, gyakran hiányosak. Gyakoriak a kétszeresen összetett levelek is, egyes megfigyelések szerint inkább a fiatal egyedeken vagy ágakon, mások szerint a fa bármely részén. Ősszel a levelek gyönyörűen sárgulnak, de sajnos hamar lehullanak.
A töviseiből korábban szöget készítettek...
A tövisek eleinte puhák és zöldek, majd vörösre keményednek, végül szürkén töredeznek. A barnásvörös szakaszban olyan kemények, hogy asztalosok szögként is használták. A fatest is olyan szilárd, hogy szögeket készítettek belőle, a fémet kerülő famunkákhoz.
Lepény süthető a terméséből
A 20-30 cm hosszú lapos termések embernek és állatnak is ízletes csemegék, a magvak mézédes kocsonyás pépbe ágyazottak. A jégkorszakban mamutok, masztodonok és óriás lajhárok fogyasztották, és terjesztették a csírázásra előkészített magvakat a trágyájukkal. A hatalmas tövisek a fát és a lombot védték tőlük.
De ha egyszer egy ilyen veszélyes növény elvadul...
Az ősz végére kiszáradó, gyakran megcsavarodott termések lombhullás után még sokáig díszítik a kopasz fákat. A később aztán lehulló lepények az utakat csúszóssá teszik, ezért a kertészek a parkokban inkább a hímnemű egyedeket szaporítják oltással. Ugyanígy emberközelben szívesebben ültetik a tövismentes alfaj példányait. Ausztráliában a behurcolt tövises lepényfák viszont agresszív invazív növénynek számítanak. Vízpartokon elszaporodva áthatolhatatlan sövényként akadályozzák a honos állatok ivóvízhez jutását, a tenyésztett állatok itatását, töviseikkel súlyos sebeket okozva állatnak és pásztornak.
Lepényfa tövises törzse
Lepényfa tövise és levélkéje
Lepényfa szárnyasan összetett levelei
Lepényfa éretlen terméseivel
Lepényfa félelmetes tövisei
Lepényfa érett termései
Lepényfa lombhullás után