Mocsári csorbóka, a legmagasabb hazai lágyszárú növény

Ritkasága miatt védett növény, amely sárga virágaival minden más fölé magasodik.

A hazai növényvilág legmagasabb lágyszárúja

A mocsári csorbóka (Sonchus palustris) fészkesvirágzatú, az őszirózsafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, mocsarakban, vízközelben élő, lágyszárú és évelő növényfaj. A “Sonchus” tudományos nemzetségnév már az ókori görögöknél is ilyesmi növényre vonatkozott, a “palustris” fajnév szó szerint mocsárit jelent. A magyar csorbóka szó szláv eredetű, a levelek csorbaságára, tagoltságára utal. A növény májusra két méter magas lesz, a csúcstartó egyed adata 425 cm. A fák és cserjék természetesen túlnövik, de egy lágyszárúnál ez rendkívüli méret. Mocsárban persze a többi növény is nyúlánk lehet, de én a csorbókát embermagasságú csalánból láttam kiemelkedni.

Erős és üreges a szára

A mocsári csorbóka magas, de karcsú növény, talajközelben legfeljebb egy méter széles, a virágzó csúcsán csak arasznyi, tömegesebb fajok bőségesen előfordulnak. A szára erős, kemény, üreges, az első méteren négyélű és hártyásan szárnyas. Feljebb egyre lágyabb, a legkisebb sérülésre is tejnedvet ereszt. Az alsó levelek legalább arasznyi hosszúságúak, nagyon tagoltak, öblösen hasogatottak, elálló hegyes fülekkel szárölelők. A másod- és harmadrendű levélerek is világosan látszanak. A felső levelek tagolatlan hosszú keskenyek, a szélük aprón fogas. A bimbósan még tömör, rövid kocsányú sokfészkű virágzat később lazán szétterül. A kocsányok és a fészekpikkelyek sűrűn mirigyszőrösek. A fészekvirágzatok a hatalmas növényhez képest kicsik, hüvelyknyiek, a szűkkörű megfigyelésem szerint csak délelőtt nyílnak. A fészekben csak nyelves virágok vannak, élénksárgák. A gyors elvirágzás után a fészekörv összeszűkül, kiszorítja az elhervadt virágrészeket, majd hirtelen kipattan belőle a bóbita. A kaszatok hosszúkásak, bordásak, a repítőszőr kétszer hosszabb, piszkosfehér, hamar lehullik.

Ritka és védett növény

A mocsári csorbóka hazánkban csak szórványosan fordul elő, nádasok és magaskórósok az élőhelyei. 25 éve védett növény. Az Újvilágban már megjelentek az első behurcolt példányok, de egyelőre nem tartják olyan veszélyesnek, mint a rokon mezei csorbókát (Sonchus arvensis), amely a kúszó gyöktörzsével is szaporodik, és korántsem annyira vízigényes faj.

Mocsári csorbóka nyúlánk habitusa