Szúrós csorbóka: ijesztő és tényleg veszélyes tüskékkel

A gyakran hatalmas termetű növény napsárga virágaival hívja fel magára a figyelmet, de kemény tüskéi távol tartják az érdeklődőket.

A szúrós csorbóka (Sonchus asper) a fészekvirágzatúak, azaz őszirózsafélék családjába tartozó, lágyszárú növény. Többnyire egyéves, de enyhe teleken a talajhoz simuló tőlevélrózsájával egyszer áttelelő növény. Az utóbbi, ilyen másodéves példányok, különösen a nedves árnyékos, tápanyagban gazdag helyeken hatalmasra, akár két méteresre is nőhetnek. Hazánkban csak egy még magasabb lágyszárú él, a rokon faj mocsári csorbóka (Sonchus palustris), de az évelő, azaz nagy földalatti gyöktörzs tartalékokból fakad tavasszal, és a mocsárban nagyon ritka a vízhiány. Így mondhatjuk, hogy szárazföldön vagy az egyévesek között a szúrós csorbóka a magyar bajnok.

Kőkemény lágyszárú

A “Sonchus” nemzetségnév már az ókori görögöknél is növénynév volt, az “asper” fajnév durvát, itt szúrósat jelent. A csorbóka magyar név a szláv eredetű csorbaságból ered, ami itt valószínűleg a merev levelek tüskésen-fogasan “kicsorbult” széleire vonatkozik. A tüskék és fogak ijesztően és veszélyesen kemények, a lágyszárúság itt csak botanikai fogalom, ezt a kőkemény növényt csak nagyon óvatosan szabad megérinteni.

Méteres magasságból indulnak az ejtőernyők

A szár a magassághoz igazodva üreges és bordás, így hajlékonyabb és szilárdabb, mintha tömör és sima lenne. Sérülésre a szárból sok, az egyéb részekből is jól látható tejnedv gyűlik össze a seben. Az arasznyi hosszúságú szúrós levelek szárölelők, és még tüskés kerek fülecskék is takarják a levélalapot. A fészkek bimbós állapotban még nagyon sűrűn, de kinyílva már lazán szétállnak. A fészekörv középen karcsúsodik, a csupa nyelves virág ragyogó sárga, a szélsők kívülről lilásak. Szemből nézve a bibék sötét pontok a szirmok között. Elvirágzáskor a fészek átmenetileg bezárul, majd kitolja magából a virág maradványait. Az érett kaszattermések laposak, bordásak, a hófehér bóbitájuk nyeletlen. A repítőkészülék nagyon érzékenyen működik, az első erősebb fuvallat után már csak a tányérszerű fészekalap marad a növényen.

Ijesztő tüskék a legelő állatokat is távol tartják

A szúrós csorbóka mára az egész világban elterjedt faj, a természetben, a kertekben, a szántóföldeken, az utak mentén is egyre gyakoribb. A pásztorok küzdenek vele, mert a legtöbb állat a tüskéi miatt csak körbelegeli, így még zavartalanabb életteret kap, nagyobbra nő, és tovább terjeszkedik.

Szúrós csorbóka habitusa felülnézetben