Egyszerű a recept.
Különleges íze miatt sokan kedvelik az Othello szőlőfajtát, azonban van, aki a szemekben lévő termetesebb magokat és a szemeken lévő vastagabb héjat zavarónak találja. Így volt ezzel Tóth Vera is, aki az említetteket úgy küszöbölte ki, hogy a leszüretelt szőlőből egyszerűen lekvárt készített:
Édesanyámék kertjében van pár szőlőtőke, fehér és vörös is, köztük otelló is, amit én személy szerint nem kedvelek túlságosan a viszonylag nagy magja és vastag héja miatt.
Idén nem volt túl jó a termés és nem termett annyi, hogy akár mustnak is megcsináljuk. Régebben olvastam egy gasztoblogon, hogy nagyon finom lekvár készíthető szőlőből, így most elérkezettnek láttam az időt kipróbálni.
A recept nagyon egyszerű. A leszemezett szőlőt feltesszük főni (semmi nem kell alá, mert elég levet ereszt) kb. másfél, két óra hosszára. Miután megfőtt, lepasszírozzuk – én erre paradicsompasszírozót használtam, ami tökéletesen működött.
Ekkor kell lemérni a tiszta gyümölcshúst. Az eredeti recept szerint minden kilóhoz teszünk 30 dkg cukrot (szerintem kevesebb is elég) és 3:1-ben dzsemfixet. Állandó keverés mellett újra felforraljuk és az újraforrás után 3 percet főzzük. Kifertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk és száraz dunsztban hűtjük ki.
Ez a recept nem kényes, nem bonyolult, nem kell állandóan a tűzhely mellett állni, félve attól, hogy leég a gyümölcs. Amikor a passzírozás után belekerül a cukor és a 3:1-ben, onnantól fogva kell állandóan kevergetni.
Passzírozás után nekem 2,5 kg gyümölcshús lett és ebből a mennyiségből 5 db fél literes üveg lekvár.
Spájzban, hűvös helyen tárolom, mint a többi lekvárt, felbontás után pedig hűtőben. Amilyen finom lett, szerintem nem sokáig, mert megesszük.
Vajas kenyérrel, kaláccsal, grízes tésztára, palacsintára, minden olyan ételre, amire lekvárt tehetünk ajánlom.
Vera egyébként paradicsomot is sikeresen utóérlelt már, erről itt írtunk:
