A paprika az egyik legizgalmasabb szereplője a magyar konyhának – és sokszor a kiskertnek is. A palántázáskor még ártatlan zöld levelek lengedeznek a szélben, de amikor eljön a szüret ideje, kiderül: a termés vagy édes, mint a méz, vagy olyan erős, hogy még a nagypapa is könnyekkel küzd a kert végében.
És persze ott van a harmadik típus is – a „látszatpaprika”, amelyről azt ígérték, hogy tűzcsóvát lehel, de valójában legfeljebb salátadísznek jó.
A csípősség tudománya – kapszaicin, a ludas
A paprika erejét a kapszaicin nevű vegyület adja, amely a magház környékén koncentrálódik. Ez az anyag irritálja a nyálkahártyát, ezért érezzük azt a bizonyos „lángoló” érzést. Van, akinek ez a mennyország, másnak kész kínzás. A különböző fajták – csípős, erős, hegyes, jalapeño vagy habanero – eltérő mennyiséget tartalmaznak, ezért fordulhat elő, hogy az egyik termés „csak csipkelődik”, a másik viszont igazi sárkánytüzet okád.
Amikor a paprika túltolja
Minden kertésznek van legalább egy olyan sztorija, amikor az első falat után azonnal vizet keresett, vagy épp tejért rohant a hűtőhöz. Az erős paprikák néha kiszámíthatatlanok: a szomszéd bokrából szedett példány csupán enyhén csíp, míg a saját kertben termett ugyanazon fajta „atomvillanásként” csap le. Ilyenkor jogos a kérdés: vajon a növény gonosz tréfát űz velünk, vagy mi magunk fokoztuk a csípősséget a termesztési körülményekkel?
És amikor a paprika gyáván hallgat
Az ellenkező véglet sem ritka: a nagy gondossággal nevelt, „biztosan erős” paprikáról kiderül, hogy inkább édes, mint tüzes. Csalódottan harapunk bele, és legfeljebb annyit érzünk, mintha egy kicsit fűszeresebb paprikát rágcsálnánk. Ilyenkor jön a szokásos magyarázat: „Biztos túl sok esőt kapott” vagy „Túl jó dolga volt a kertben.” A paprikának ugyanis a stressz fokozza a kapszaicintermelését – ha minden túl idilli, a növény úgy gondolja: felesleges csípős fegyverrel védekeznie.
Paprikacsata a tányérban
Az asztalnál is gyakran kitör a paprikaháború. Van, aki a legkisebb erőset sem bírja, más meg akkor érzi jól magát, ha az ebéd után percekig könnyezik. A családi összejöveteleken rendszerint kialakul a paprikateszt: „Na, ebből kóstolj, ez nem olyan erős!” – mondja valaki, mire a következő pillanatban a kóstoló már vizet spriccel magára. A paprika így nemcsak a kertben, hanem a társasági életben is igazi hangulatkeltő.
Tanulság: ne bízz vakon a paprikában!
A paprika egyszerre lehet barát és ellenség, ártatlan és alattomos. Lehet belőle fűszer, dísz vagy épp könnyfakasztó élmény. A kertésznek csak egy dolga van: élvezni a meglepetéseket. Mert bár próbálhatjuk előre kitalálni, hogy az idei termés csípni fog-e, a végső szót mindig a paprika mondja ki. És ki tudja – lehet, hogy idén nem te, hanem a termésed csíp vissza erősebben.
