Pásztortáska: ha megrázod, csörög az erszény

Szerény kis útszéli virág, általános ismertséggel és számos apró érdekességgel.

A közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) keresztesvirágú, rendszertanilag a káposztafélék családjába tartozó, eurázsiai származású, de már az egész világon elterjedt, egy-két arasznyi magasságú, lágyszárú és egyéves növény. A “Capsella” tudományos nemzetségnév dobozt vagy táskát jelent, feltehetőleg a növény termését. A “bursa-pastoris” fajnév pedig a pásztor pénztárcáját, de ez a pásztor eredetileg nem az állatokat őrizte, hanem az emberi nyájat, azaz lelkész volt, és a pénzes bugyra hasonlított a termésre; kicsi volt és szűk szájú, de valami csörgött benne. A közönséges szó csak azért került a növényhatározókba, mert van legalább egy másik faj is a pásztortáska nemzetségben.

Nem egyéves, inkább egynyári növény

A pásztortáska magról szaporodik, először tőlevélrózsát növeszt. Ha ez ősszel történik, akkor az enyhe teleket átvészeli és tavasszal szárba szökik. Tavaszi vagy nyári csírázásból még abban az évben virágzik. Termésérés után mindkét esetben elpusztul, ezért az egyszerűség kedvéért egyévesnek nevezik, de a valóságban áttelelő vagy egynyári. Sőt, a rövid életciklusa és a talaj magtelítettsége miatt kora tavasztól késő őszig folyamatosan láthatunk virágzó példányokat.

Az esőcseppek repítik ki a magvakat

A pásztortáska tőlevelei rózsát alkotnak, nyélbe keskenyedően mélyen kacúrosak, változatos mértékben szőrösek. A növények többsége csak egyetlen függőlegesen álló szárat növeszt, ritkábban, például a kaszálástól elágazik. A szárlevelek egyszerűek, fogazottak, ülők vagy fülesen szárölelők. Az egész növény lehet élénkzöld vagy apró szőröktől szürkés. A kezdetben tömör végálló bimbós virágzat később megnyúlik, a kocsányok vízszintesek lesznek. A négytagú keresztes virágok kétivarúak, a csészék zöldek vagy barnák, a szirmok fehérek. Általános az önmegporzás, de a rovarok is szerepet kapnak. A becőke termések hosszúkás visszás háromszögűek, kicsípett csúcsúak, népiesen szív alakúak, az oldalélük egyenes vagy enyhén domború. A lapított termés fallal elválasztott mindkét rekeszében akár tucatnyi sárga mag érik. A már száradó növényt megrázva zörögnek a termések, csörög az erszény. A rugalmas kocsányok az esőcseppek ütésétől lehajolva és visszapattanva repítik ki a magvakat. A maghéj nedvesedve ragacsos burkot képez, ami a terjesztést is segíti, valamint talajlakó fonálférgeket öl és talán emészt is, ami többlet tápanyagforrás a csírázó növénynek.

Fiatal levelei salátaként ehetők

A pásztortáska fiatal levelei nyersen salátaként fogyaszthatók, később csak sütve vagy főzve vész el a kesernyésségük. Régebben vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó gyógynövény volt. Mára az útszélek, szántóföldek szegélyeinek, parlagoknak a gyomnövénye.

Pásztortáska dús növésű példánya