Olyan, mint egy találós kérdés; tavasszal zöld, nyáron sárga gömb, ősszel ördögszekér.
Egy honos káposztaféle
Az évelő rekenyő (Rapistrum perenne) keresztesvirágú, a káposztafélék családjába tartozó, fél vagy legfeljebb egy méter magasságú, gyakran gömb alakúra terpedő, lágyszárú, évelő növény. A rekenyő szó ismeretlen származású, eredetileg talán a felmagzott zöldségnövényt jelentette, ami így virágszárat hajtva konyhai használatra alkalmatlanná vált. A “Rapistrum” tudományos nemzetségnév repcével vagy répával való hasonlóságot jelent, ami valóban fennáll. A “perenne” (=évelő) fajnév itt fontos jelző, mert terjed hazánkban egy másik, melegigényesebb, azaz nem télálló, idegenhonos, egyéves ráncos rekenyő (Rapistrum rugosum).
Bírja a szárazságot
Az évelő rekenyő tavasszal molyhos levelekkel indul, a tőlevelek és az alsók nyelesek, nagyok, sötétzöldek, hosszúkásak, szárnyasan hasogatottak, szögletesen kacúrosak. A szár vastag és erős, sűrűn serteszőrös. Felfelé a levelek egyre kevésbé tagoltak, a legfelsők egyszerűek, fogazottak. A szár hamar elágazik, és kifelé görbülésével terebélyesíti a növényt. A sok elágazás hatására már a tavasz végén egy feltűnő zöld, majdnem gömböt látunk. Az általam ismert példányok azért is szembeszökőek voltak, mert a sovány homokon élve messze túlnőtték a környező füveket, és a szárazság ellenére is üdezöldek maradtak a hőségtől szenvedő környezetben. Virágzáskor a növény sárga gömbbé változott, nagyon dekoratív volt. A sárga virágok a keresztesek tipikus esetei, négy sárgászöld csészelevél, négy mélysárga szirom, hat porzó és egy rövid bibe, tényleg hasonlítanak a termesztett repcékre. A termés két egymás feletti rekeszű kopasz becőke, eleinte fényes zöld felszínnel, később, szárazon már ráncos világosbarna. Az alsó rekesz keskeny henger, egy-két maggal vagy üresen, a felső szélesebb csőrös gömb, egyetlen, benne maradó maggal.
Ha esős az ősz, újraéled, szárazságban elgurul
Az évelő rekenyő a forró nyár végére teljesen kiszárad, egy erősebb szél letépi a tövéről a már levéltelen gömböt, és ördögszekérként görgeti a gyepen. A magvak így szétszóródva nagyon messzire jutnak az anyanövénytől. A nedvesebb ősz hatására az eredeti növény is magához tér és tőleveleket hajt, amelyek szerencsés esetben áttelelnek, és a korábbi tavaszi indulást segítik.
Rekenyő virágzó gömb habitusa
Rekenyő alul szőrös szárai tőlevelekkel
Rekenyő szárnyasan hasogatott alsó levelei
Rekenyő bordás, csupasz szára a felső részeken
Rekenyő felső, egyszerű, fogazott levele
Rekenyő virágzata
Rekenyő tipikus keresztes virága
Rekenyő kopasz, kétrekeszes becőkéi
Rekenyő nyár végére kiszáradt kórója
Rekenyő száraz, ráncos kétrekeszű becőke termése
