A kora tavasszal virágzó, védett, erősen mérgező növény gyógyhatását már nem használjuk.
A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) a hunyorfélék családjába tartozó, évelő, lágyszárú növény. A magyar név Rácz János szófejtése szerint a huny igéből származik, és a növény altató hatásával van összefüggésben. A “Helleborus” nemzetségnév az őrület elleni orvosságot, a “purpurascens” fajnév bíborszínűt jelent. A hunyorok minden része mérgező, illetve gyógyhatású, így van valós alapja a korábbi orvosi hiedelmeknek.
Vikarizmus: a hunyorfajok eltérő élőhelyen helyettesítik egymást
A pirosló hunyor bimbós hajtásai kora tavasszal a hó vagy az avar alól bújnak elő, levelei ilyenkor még nincsenek. Az áttelelő levelek hiánya és a pirosló virágok a legfontosabb növényhatározói bélyegek a többi honos hunyorfajjal szemben. Érdekes módon többnyire a helyszín is meghatározza a hunyorfajt, ezt a tulajdonságát földrajzi vikarizmus néven tartja számon a tudomány. A pirosló hunyor nálunk a Bükk-vidék, a Börzsöny, a Naszály, a Visegrádi-hegység és a Pilis erdeiben él. Üde talajú gyertyános-tölgyesek és bükkösök lakója, éppúgy, mint a másik két hunyorfajunk, de azok zöldessárga virágúak és más területeken élnek. A vikarizáló fajok közeli rokonok, amelyek térben vagy eltérő élőhelyeken helyettesítik egymást. A kertekben és parkokban még számos más hunyorfaj található dísznövényként.
A magvakon hangyakalács van
A pirosló hunyor fajnevét az öt csészelevele külső oldalainak ibolyás-vöröses színéról kapta, a szirmok tölcséres mézfejtőkké módosultak. A bimbók és a virágok is többnyire bókolnak. A termőleveleket és a bibéket rengeteg porzó veszi körül. A termés tüszőcsokor, amely fölött a csészelevelek még sokáig ernyőként megmaradnak. A hangyakalácsos magvakat a hangyák hurcolják szét. A virágzás után képződő levelek hatalmasak, akár a fél métert is elérik, tenyeresen ölbefogottan szeldeltek, a levélszeletek további lándzsás hasábokra osztottak, szélük durván kétszeresen fogazott. A kifejlett nyári leveleknek két eltérő típusát figyeltem meg.
Hunyorból készült régen a tüsszentőpor is
A legtöbb hatóanyag a hunyorok gyöktörzsében van, őrleményét a középkorban tüsszentőporként használták, számos betegség elleni védekezésként. Gyógynövényként a nyugtató és fájdalomcsillapító hatását értékelték, de mára veszélyes mérgei miatt már nem alkalmazzák.
Az avarból előbújó korai virágok alig észrevehetőek
A sokporzós virágbelső
A csésze és a porzók között vannak a tölcséres mézelőszirmok
Pirosló hunyor porzói és bibéi közelről
Pirosló hunyor széles hasábú levele
Pirosló hunyor keskeny hasábú levele
Tüszőcsokor termés sok levéltetűvel
Csőrös tüszők rejtik a hangyakalácsos magvakat
