Februárban virágzik és májusra már magot is hoz – mi az?

Februárban virágzik és májusra már magot is hoz – mi az?

A téltemető a kertekből vadult ki, de már annyira meghonosodott, hogy védett lett.

A kikeletnyitó téltemető (Eranthis hyemalis)  a hunyorfélék családjába tartozó mediterrán növényfaj, amely néhány évszázada a kertekből és parkokból szabadult ki a hidegebb, közép-európai, üde lombos erdőkbe. Hazánkban 1982 óta természeti védettséget élvez. A magyar névadók szerintem kissé túlzásba estek a kikelet-nyitással és a tél-temetéssel, amikor a tudományos név szószaporítását követték; az “Eranthis” szó görög eredetű, és korán virágzót, a “hyemalis” latin, és télen nyílót jelent. A gyönyörű növény erről a fölös nyelvi buzgalomról nem tehet, és bizonyára megérdemli a védettséget és a szeretetünket.

Gumójával szaporíthatjuk a kertben is

A téltemető valóban az első télvégi virágok egyike, gyakran a hó alól emelkednek ki a fénylő sárga virágai februárban, de a telet sajnos a hiedelemmel ellentétben nem űzi el, sőt, a márciusi fagyokban maga is megfázhat. A földfelszín alatti gumója viszont biztonságban van, a nyári hőséget, az őszt és a következő telet a talaj feletti zöld részek nem élik túl. A növény minden része mérgező, a gumó annyira, hogy melegvérűek egyáltalán nem fogyasztják. Talán ez lehet az elterjedésének az egyik titka; mi sem esszük, viszont gumóról remekül szaporodik, ember által szeletelve vagy vadak által megtaposva megújulnak a növények. Magvakról a szaporodás hosszadalmasabb, májusi esőcseppek verik ki a magvakat az akkorra már felnyílt tüszőtermésekből, a csírázásukhoz egy hideg télnek kell elmúlnia, és az első virágzásig is évek telnek el.

Minden napsütésre újra és újra kinyílik

A virágok napsütésre nyílnak, borús időben és estére becsukódnak, majd aprócskát növekedve másnapra újra nyitnak. A feltűnő sárga virágtakaró a valóságban a hat csészelevél, a párta szirmai az evolúció során nyeles, zsák alakú mézfejtőkké alakultak át. Közelről megfigyelve, a csészelevelek és a több tucatnyi porzó közötti köröcskék a mézfejtők nyílásai. A nektárhoz csak a hosszabb szájszervű poszméhek férnek hozzá, de a gazdag virágpor-kínálat miatt más hidegtűrő rovarok is porozzák a téltemetőt. A termés tüszőcsokor, amely eleinte hüvelyes zöldborsókra hasonlít, majd májusra megérik, pergamenszerűen kiszárad, a sárga magvak láthatóvá válva várják az esőt. A magányos virágokat alulról örvösen álló sallangos gallérlevelek védik, a hosszú nyelű tenyeresen szabdalt tőlevelek csak a virágzás vége felé hajtanak ki.

teltemeto febr viragzik 02
Kikeletnyitó téltemetők

teltemeto febr viragzik 03
A télvége első virága ellenállhatatlanul csalogató

teltemeto febr viragzik 04
Gallérlevelek védik a virágot az illetéktelen látogatóktól

teltemeto febr viragzik 05
Téltemető virága a 6 csésze és a 3 gallérlevéllel

teltemeto febr viragzik 06
A kerek nyílások a leplek és a porzók között a mézfejtők rovar-bejáratai

teltemeto febr viragzik 07
Téltemető virága az örvösen álló három gallérlevéllel

teltemeto febr viragzik 08
Téltemetők becsukódott virágai

teltemeto febr viragzik 09
Az éredő termések zöldborsóra hasonlítanak

teltemeto febr viragzik 10
A sallangos tőlevelek csak a virágzás végén jelennek meg

teltemeto febr viragzik 11
Téltemető érett tüszőcsokra a sárga magvakkal

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?