Podagrafű: ez a gyakori növény enyhíti a rovarcsípés fájdalmát

A podagrafű ráadásul jóízű és ehető növény, és bár gyakori az egész országban, nagyon észnél kell lenni a felismeréséhez.

A podagrafű (Aegopodium podagraria) az ernyősök, újabb nevükön zellerfélék családjába tartozó, Eurázsiában elterjedt, nedves és árnyékos helyet kedvelő, évelő növény. A nemzetségnév “Aegopodium” kecskelábat jelent, számos szakértő kristálytisztán látja a hasonlóságot a növény és a kecske lábának valamely megfeleltethető része között, de nekem sajnos még nem sikerült ezt felfedeznem, pedig nagyon igyekszem. A “podagra” viszont bizonyosan köszvényt jelent, és valóban használták a növényt külsőleg, lábfájdalmak gyógyítására. A fű itt csak a hagyományos nem-fa, nem-fásodó értelemben szerepel, lágyszárút jelent.

Csak a csalán erősebb nála

A podagrafű a kirándulási tapasztalataim alapján rendkívül elterjedt hazánkban, szerintem sok helyen közelíti a honos özönnövény kategóriát. Télen is borítja a nedvesebb, üde erdők talaját, mert a levelei félig télállóak, a mostani enyhébb telek meg sem kottyannak nekik. Az összefüggő borítás körülbelül arasznyi magas, de a virágszárak akár méteresre is felnyúlnak belőle. A nagy csalán néha megbirkózik vele, és fölé magasodik, de más növénynek esélye sincs, még a fák magoncait is elnyomja. Ennek némileg ellentmondanak a német tapasztalatok: ott a borostyán néhány év alatt képes visszaszorítani, ami nálunk is hasznos lenne.

Fájdalom- és viszketéscsillapító

A podagrafű az ikerkaszat terméseivel nagyobb távolságra is eredményesen eljut, és a már megtelepedett növény a talajban kúszó vékony indáival évente akár egy métert is terjed. A jó hír a podagrafű bőségünkből, hogy egy mindig kéznél lévő fájdalom- és viszketéscsillapító, a szétmorzsolt levél pépét-nedvét kell a csípésre tenni. A fiatal levelek nyersen is ehetőek salátakeverékekben, az idősebbek főzve vagy párolva főzelékként. Ínséges időkben sok ember vitaminhiányát mérsékelte a podagrafű.

Nagyon kell figyelni a felismeréshez

Most jön a nehezebb rész, a felismerés, a növényhatározás. A virága és a termése sajnos sok rokon ernyősvirágúhoz hasonlít, de viszonylag ritka, hogy sem gallér-, sem gallérkalevelei nincsenek, azaz a virágzatban nincsenek fellevelek. Ennél fontosabb a levelek alakja, mivel a fiatal levelekhez MÉG nem, a téliekhez MÁR nem tartozik virágszár. A levelek háromszor-hármasan összetettek, a szárhoz közelebbi, a csúcstól távolabbi levélkék aszimmetrikusak, kissé eltúlozva, majdnem annyira, mint egy egyujjas kesztyű eltartott hüvelykujjal. Az egész növény kopasz, legfeljebb elvétve lehet pelyhes. A nagyon hasonló levélalakú fűszeres baraboly minden része sűrűn szőrös, és ez a növény sem mérgező. A podagrafű levélnyelei háromszög keresztmetszetűek, a szárak szögletesek, konkáv, azaz horpadt oldaluk is van.

Ehető, de vigyázzunk a mérgező rokonokkal

Morzsolgatva a levelek petrezselyemhez hasonló illatúak. A virágzatok, rostos szárak, levélnyelek, ne kerüljenek az ételekbe, de a mások vagy gyerekek által szedett levelek nyelein a biztonság kedvéért tapintsuk ki a háromszöget, mielőtt felhasználjuk a levélkéket. A hazai flórában számos mérgező ernyős rokon van, de a leveleik nem is hasonlítanak. Ehető növényeknél inkább mindig leírom, hogy a határozói bélyegek csak együtt érvényesek, egyesével, párosával stb. nagyon sok fajra ráillenek.

Podagrafű hófehér virágai