Van egy növény, amely nem követeli magának a reflektorfényt, mégis amikor virágzik, mindenki megáll egy pillanatra. Apró, rózsaszín-csíkos virágai olyanok, mintha kézzel festette volna őket egy aprólékos, természetrajongó tündér. Ő a dohánygyökér, más néven lewíszia (Lewisia cotyledon) – egy különleges pozsgás évelő, akinek még a gyökere is legendákat hordoz.
Egy amerikai kalandor Európába költözik
A dohánygyökér az USA nyugati részéről, a Sziklás-hegységből származik, ahol sziklás, száraz területeken él. A növényt a híres felfedező, Meriwether Lewis után nevezték el, aki az 1800-as évek elején járta be Észak-Amerika vadonjait. Így lett a Lewisia nemzetségnév örök emlék az expedícióról.
Mit tud ez a növény, amit más nem?
Először is: a virágai elképesztően szépek. Csillag alakú, sokszirmú virágai lehetnek rózsaszínek, fehérek, barackos árnyalatúak, és gyakran finoman csíkozottak. Ezek a virágok tavasszal és kora nyáron jelennek meg, és ha jól érzi magát, ismétlésre is hajlandó.
A levelei húsosak, sötétzöldek, tőlevélrózsát alkotnak, amik szép kontrasztot adnak a színpompás virágoknak. Nem nyúlik, nem kúszik, inkább kompaktnak mondható – egy igazi sziklakerti ékszer.
Sziklák közt boldog – de miért is?
A dohánygyökér pozsgás növény, ami azt jelenti, hogy a leveleiben vizet tárol, és nem szereti, ha a gyökere állandóan vizes. Ezért is ideális sziklakertbe, kavicsos ágyásokba, de jól mutat edényben, dézsában is – csak kapjon sok napfényt és jó vízlevezetést.
Fényigény:
A lewíszia napimádó. Tűző napra tedd, ha lehet, de a legmelegebb délutáni órákban árnyék is jöhet – különösen dézsás tartás esetén.
Talaj:
Laza, jó vízáteresztő talaj a kulcs. Kaktuszfölddel, perlittel kevert virágföld ideális. Ha túl kötött a talaj, a gyökerek gyorsan rothadásnak indulhatnak.
Öntözés:
Csak akkor locsold meg, ha a talaj már teljesen kiszáradt. Télen pedig egyáltalán nem kér inni! A túlöntözés a leggyakoribb halálok a dohánygyökérnél.
Tápanyag:
Nem különösebben tápanyagigényes, de egy kis tavaszi virágzást segítő tápoldatot meghálál.
A név nyomában – mi köze a dohányhoz?
Bár dohányt nem fogsz találni rajta, egyes források szerint a gyökerét az amerikai őslakosok használták gyógynövényként, sőt néha dohány helyett is. Innen eredhet a „dohánygyökér” elnevezés, de szerencsére ma már inkább dísznövényként tartjuk, nem pipába.
Különleges, mégsem nehéz eset
A dohánygyökér nem kér sokat – csak hogy ne álljon vízben, kapjon sok fényt, és legyen egy jó kis kő vagy kavics a közelben. Akkor aztán boldogan virágzik, és minden tavasszal feldobja a kerted vagy balkonod.
Ha valami igazán különlegeset keresel, ami kis helyen is elfér, és olyan látványt nyújt, mint egy miniatűr virágcsillagrobbanás, akkor a lewíszia a te növényed.
És ki tudja – lehet, hogy egyszer még el is nevezel egyet róla.
