A kertészkedésről sokaknak a rohanás jut eszébe: gyorsan felásni, mielőtt esni kezd, sürgősen leszedni a paradicsomot, mert túlérett, azonnal permetezni, nehogy a gomba teret nyerjen. De vajon kell mindig rohanni? A „slow gardening” filozófiája szerint éppen az ellenkezője a cél: lelassítani, élvezni a folyamatot, és a kertben nem csak a munkát, hanem az ott töltött időt is értékként látni. Szeptember pedig tökéletes hónap erre – hiszen a természet is lassabb tempóra vált.
Lassíts, ez is kertészkedés!
A slow gardening nem lustálkodást jelent, hanem tudatos jelenlétet. Arról szól, hogy a kertészkedés ne legyen stresszforrás, hanem kikapcsolódás. Nem csak a végeredményt – a virágzó ágyást vagy a roskadozó almafát – értékeljük, hanem az odavezető utat is. Szeptemberben, amikor a nappalok rövidülnek és a levegő hűvösebbé válik, a kert maga is lassabban lélegzik. Miért ne igazodnánk mi is ehhez a ritmushoz?
Egy kis háttértörténet
A „slow” mozgalom az 1980-as években indult Olaszországban a Slow Food kezdeményezéssel, amely a gyorséttermek térnyerése ellenében a helyi, minőségi és élvezetes étkezést hirdette. Innen terjedt tovább más életmódbeli területekre: slow travel, slow fashion, slow living – és végül a kertészkedésre is. A „slow gardening” kifejezést az amerikai kertész és író, Felder Rushing tette ismertté a Slow Gardening: A No-Stress Philosophy for All Senses and All Seasons című könyvében (2009). Szemlélete azt hangsúlyozza, hogy a kertészkedésben ne a teljesítmény legyen a lényeg, hanem az öröm, az érzéki tapasztalat és a természet ritmusához való alkalmazkodás.
Szeptember, a lelassulás hónapja
- Aranyló fények: a szeptemberi napsütés már nem éget, hanem simogat. Ez az az időszak, amikor tényleg jó érzés leülni egy padra, és csak nézni, ahogy a lepkék keringenek a krizantémok körül.
- Kevesebb sürgetés: a legtöbb nyári növény már letermett, a veteményes nem követel állandó figyelmet. Ez felszabadít időt a nyugodt szemlélődésre.
- Természetes átmenet: a kert is pihenni készül. Ahogy mi a nyaralásból visszatérve lassabban lendülünk bele a munkába, úgy a növények is fokozatosan készülnek a télre.
Hogyan válik a szeptember meditációvá?
- Figyeljük a részleteket: álljunk meg a kertben, és vegyük észre a pókhálón csillogó harmatot vagy a dióhéjba kapaszkodó katicát. Ez is a kert része.
- Lassú betakarítás: ne akarjunk mindent egyszerre leszedni. Szedjünk csak annyit, amennyit felhasználunk, és közben élvezzük az ízeket.
- Ültetés kreatívan: a hagymások ültetése szeptemberi feladat – de nem muszáj futószalagon csinálni. Készíthetünk belőle kreatív mintákat, akár gyerekekkel közösen.
- Kertészeti játékidő: a lassítás lehetőséget ad a kísérletezésre. Próbáljunk ki új ágyáselrendezést vagy szokatlan párosításokat anélkül, hogy tökéletességre törekednénk.
- Állj meg, ülj le, élvezd: ha van egy kis pad, hinta vagy kerti szék, használjuk is! Nem csak dísznek van, hanem hogy megálljunk rajta és élvezzük a kertet.
A tökéletlenség humora
A slow gardeningben van egy kis önirónia is. Nem baj, ha a gazt nem húztuk ki időben – talán a sün éppen abban talál menedéket. Nem tragédia, ha a paradicsom egy része túlérett – remek alap a lekvárnak vagy a komposztnak. A kertben nem minden a tökéletességről szól: inkább arról, hogy mi is jól érezzük magunkat.
Miért hálálja meg a kert?
A slow gardening hosszú távon egészségesebb kapcsolatot alakít ki a kerttel. Nem stresszes futás lesz a szezon, hanem kiegyensúlyozott együttélés a növényekkel. A szeptemberi lassítás ráadásul energiát ad a következő évre is. Ha most megtanulunk megállni és élvezni a kert minden apró részletét, tavasszal új szemmel kezdünk majd neki a munkának.
Amikor a kert és a kertész egyszerre sóhajt
Szeptemberben a természet is lassít, mi pedig vele együtt engedhetjük el a rohanást. A slow gardening nem csak kertészeti módszer, hanem életmód is: segít abban, hogy a kert ne feladatok sorozata, hanem örömforrás legyen. És valljuk be, néha a legjobb, amit a kertért tehetünk, hogy egyszerűen csak élvezzük a jelenlétét.
