Ha kolbász kell, akkor házi füstölő is kell! Bemutatunk egy fapados változatot: újrahasznosított faanyagból egy óra alatt elkészült és pár 100 Ft volt hozzá az a néhány szög. És működik!
Mit tehet a messzi fővárosba szakadt falusi nagymama, aki él-hal a saját készítésű füstölt kolbászért? Hát megoldja a problémát helyben.
Ma reggel hallottam a rádióban, hogy a sertéshús iránti magyar szenvedély a törököknek köszönhető. Miután levonultak a terepről a százötven évnyi foglalatosságuk után, mindent vittek magukkal, de a disznókhoz nem fűlt a foguk/gyomruk, így azokat itt hagyták nekünk. Mi pedig ekkor jól rászoktunk a húsára olyannyira, hogy ebből készül a hungarikumok egy része.
A disznóvágás és az ehhez kapcsolódó tartósítási műveletek a tudatalattinkban a vidéki hajnalokhoz kötődnek, ám ezt is beszippantani látszik a globalizáció fekete lyuka, melynek a legutóbbi hírek szerint Ferencváros esett áldozatul >>
A fent említett nagymama nem volt ilyen merész, ő csupán boltban vásárolt húsból készített kolbászt, barkácsolt fahulladékból füstölőt és készítette el kedvenc csemegéjét az egyik külvárosi kerületben. El is mondta, hogyan.
Recept a füstölőhöz
Először is szerezzünk egy zománcozott lavórt. Ez lesz majd a füstrakóhely közepe, e köré építjük a füstölőt.
Költözés után a nem kidobandó faanyagok között találtunk 5 db kb. 80x100 cm-es fapolcot (eredetük ismeretlen, talán eredetileg polcok volt, talán egy szekrény részei). Ezekből lett a füstölő 3 összeszögezett oldala, a levehető eleje és a teteje. Szintén megmaradt deszkákból, lécekből megerősítettük a vázat, hogy ne dőljön el jobbra-balra. Az egész tetejére jobb híján nejlonborítás került, hogy ellenálljon az esőnek. A belső 2 oldal felső részére olyan lécek kerültek felszögezésre, amelyekre keresztben méretre szabott farudakat (seprűnyéldarabok voltak) lehet elhelyezni, ennél a méretű építménynél 3 db-ot. Ezeken fognak majd himbálózni a finomságok. Az elejét becsavarozott kallantyúk tartják meg, és védik a szomszéd macskáitól (és a macskákat a csúnya végtől).
Mivel asztalos felmenőkkel rendelkező nagymamáról van szó, a füstölő nagyrészt szemmértékre, mindenféle hosszas tervezés és méricskélés nélkül hipp-hopp megépült.
És most jöjjön a lényeg! A füst megalkotásához fel kell halmozni egy vödörnyi fűrészport a lavórba. A fűrészpor közepébe apró gyújtósok kerülnek. Ezeket meggyújtjuk és innentől már a természet végzi a dolgát: a fűrészpor nem lángolni fog, csak füstölni. Városlakóként leginkább Tüzéptelepeken juthatunk fűrészporhoz.
Fontos! A füstölőt olyan helyre állítsuk, ahol semmiképpen nem okozhat tüzet!
Recept a kolbászhoz
6 kg darált sertéshús (finomabb, ha kicsit zsíros)
2 evőkanál só
10 dkg fűszerpaprika
1 evőkanál őrölt bors
3 nagy fej fokhagyma ledarálva
sózott kolbászbél
A rutinosak egészben veszik meg a kiszemelt húsdarabokat és még a boltban ledaráltatják, mert a darálás a legmunkásabb része a folyamatnak + bónuszként így kontrollálható leginkább a zsírmennyiség. Ha ezzel megvagyunk, akkor összekeverjük a hozzávalókat, a bátrabbak közben kóstolnak is. Ízlés szerint tegyük hozzá a fűszereket: ha csípősen szeretjük, akkor csípős legyen a fűszerpaprika.
A bélbe töltés általában kétszemélyes folyamat, az egyik tekeri a kolbásztöltőt, a másik pedig szépen felügyeli, hogy a kolbászbélbe légbuborékok nélkül, szépen egyenletesen kerüljön bele a massza. (Közben igyekeznek nem összeveszni az ideálisnak vélt töltési sebességen.)
Ha készen vannak a nyers kolbászdarabjaink, akkor jöhet a füstölés. Szépen fellógatjuk a lógatni valót a seprűnyélre és 1-1,5 napig füstöljük (ezalatt kétszer kellett begyújtanunk + ez a mennyiség errefelé nagyon hamar elfogy). Aki tartósabb változatot szeretne (ahogy a kommentelők nagyon helyesen megjegyezték), legalább 1 hetes füstölésre készüljön.
Ha ez megvan, akkor nem marad más hátra, mint a falatozás. Ha fokozni szeretnénk az élvezeteket, akkor saját készítésű sajtot is fogyasztunk hozzá. Kolbászolás a város szélén, nincs is ennél rusztikusabb érzés. Kinek mi a bevált füstölő- és kolbászreceptje?
