Ijesztő neve van, amit egy csúnya betegségről kapott, de a valóságban egy ártalmatlan vízparti növény.
A szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa) a görvélyfűfélék családjába tartozó, eurázsiai elterjedésű, egy-másfél méter magas, lágyszárú és évelő növény. A “Scrophularia” tudományos nemzetségnév a középkori görvélykór (szkrofula) betegségnévből származik. A görvélykóros beteget a gümőkóros (TBC) nyaki mirigyek külső duzzanatai csúfították el, a kinövések hasonlítottak a növény virágára, tehát akkoriban kézenfekvő volt, hogy ugyanazzal gyógyítsák. Nem valószínű, hogy a kezelés hatásos lett volna. A magyar görvély szó szláv eredetű. Az “umbrosa” fajnév árnyékosat jelent, a szárnyasság a növény szárának élein lévő hártyákra utal.
Törékeny növény a vízparton
A szárnyas görvélyfű vízpartokon, mocsarakban, magaskórósokban él, az egész növény kopasz, rendkívül lágy, törékeny szárai inkább elfekszenek, más növényekre támaszkodnak, csak a virágszárak emelkednek ki függőlegesen. A szár négyszögletes és az éleken szélesen szárnyas, keskenyebb szárnyak a levélnyeleken is találhatók. A levelek keresztben átellenesek, nyelesek, az alsók lekerekítetten fogasak vagy csipkések, a felsők fűrészesek.
A terméketlen porzóból alakult mézfejtő a határozói bélyeg
A levelek tövében gyökérkezdeményeket láttam: feltételezem, hogy a letörő részekkel való gyorsabb vegetatív szaporodást készítik elő, de ehhez a szakirodalomban nem találtam megerősítést. A virágok arasznyi hosszan, murvalevelek tövében kocsányosan erednek. A zöld, kerekded csészecimpák hártyás szegélyűek. A párta vörösbarnás felső két és oldalsó cimpái sisak szerűt alkotnak, az alsó sárga cimpa kinyújtott nyelvre hajazóan előre lóg. A sisak nyitott elején vannak az apró virághoz képest nagy sárga portokok, ezek mögött a félhomályos háttérben a sokkal kevésbé feltűnő sztaminodium. Ez a szerv, a terméketlen porzóból alakult mézfejtő lenne az alfajok legfontosabb határozói bélyege, a kalapácsfej alakú sztaminodium hossza, szélessége és kicsípettsége a különbség. Sajnos én ugyanazon a növényegyeden is különböző formákat találtam, így az alfajok azonosításába nem merek belevágni. A kétivarú virágok a megporzás után hozzák a termést, a csúcsukon nyíló aprómagvas tokokat.
Szárnyas görvélyfű virágszára a vízpart sűrűjében
Szárnyas görvélyfű szár-keresztmetszete
Szárnyas görvélyfű átellenes levelei
Szárnyas görvélyfű fűrészes szélű levele
Szárnyas görvélyfű kiemelkedő virágszára
Szárnyas görvélyfű fűrészes és csipkés levélszélei
Szárnyas görvélyfű gyökérkezdeményei az elágazásban
Szárnyas görvélyfű virágai oldalról
Szárnyas görvélyfű sztaminodiuma a portokok mögött
Szárnyas görvélyfű más alakú sztaminodiuma
Szárnyas görvélyfű termései
