A karácsonyi ételek karakteres kísérője, a szegfűszegbimbó a mirtuszfélékhez tartozó, nap- és vízimádó fácskán terem.
A szegfűszeg fűszer a szegfűszeg növény (Syzygium aromaticum) szárított bimbója. A mirtuszfélék közé tartozó fácska a Maluku-szigetekről származik, ez az indonéz szigetcsoport a Csendes-óceánban található. Emellett a trópusi területen is nő, különösen Indonézia, Madagaszkár és Sri Lanka egyes részein. Az örökzöld fa akár 10 méter magasra is megnőhet és 100 évig is élhet.
A szüret ideális ideje akkor érkezik el, amikor a virágok röviddel nyílás előtt vannak, de még zárt állapotban. Általában a bimbókat kézzel szedik, majd a napon szárítják. A szárítási folyamat során megváltozik a színük, zöldről barnára, elvesztik a súlyuk háromnegyedét, viszont kialakul bennük a jellegzetes aroma. A szegfűszeg akár 15% illóolajat is tartalmazhat, amelynek fő alkotója az eugenol.
A szegfűszegbimbó nem csak a karácsonyi ételek kísérője, karakteres fűszere, de gyógyhatással is bír: fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő. Fogfájás esetén ajánlatos például egy szegfűszeget rágcsálni.
A szegfűszeg termesztésével otthon csak akkor próbálkozzunk, ha kellően meleg körülményeket tudunk neki biztosítani, például egy üvegházban, télikertben. Őshazájában az éves átlaghőmérséklet meghaladja a 20 °C-ot, és az évi csapadékmennyiség eléri a 1500 mm-t. A szegfűszeg kedveli a jó vízáteresztő, homokos talajt, ami magas humusz- és tápanyagtartalommal rendelkezik.
A szegfűszeget általában magból nevelik. A magokat február-március hónapokban vetik el, 24-48 órás áztatást követően.
A szegfűszeg növények virágzásához elegendő meleget, napsütést és vizet kell biztosítanunk. A virágok általában rózsaszínűek vagy pirosak, és kellemesen aromásak. Az első szüret június-júliusban történik, majd folyamatosan szeptemberig lehet szedni a bimbókat.
A szegfűszeg fűszert száraz, hűvös helyen, légmentesen zárva tároljuk, mert gyorsan elveszíti az aromáját a hő, fény és nedvesség hatására.
