A titok az alapos szárítás.
A házi készítésű ételízesítőnek nagy előnye, hogy tudjuk, mi minden került bele. Török Gréta számára két szempont nagyon fontos volt saját "vegetája" összeállításakor: tartós legyen és ne tartalmazzon sok sót. A következőkben megismerhetjük a pontos receptjét.
"A nevem Török Gréta, Kelet-Szlovákiából vagyok, és Csehországból szoktam rendelni a só és minden adalék nélküli vegetát.
Hosszú szünet után tavaly újra elkezdtem kertészkedni. Pihent a föld, jó napos a kert, gyönyörűen nőtt minden, no és ami fontos, hogy semmit nem permeteztem. Anyukám mindig arra tanított, hogy ami megterem a kertben, azt fel kell használni.
Keresgéltem a befőzési csoportban a Facebookon valamilyen megfelelő receptet, végül Anyukám befőzős füzetében találtam egyet. Ő nyersen mindent összedarált, egy kiló sóval összekeverte, és csavaros üvegekbe rakta. Ha nem fogyott el egy év alatt, megbarnult, nem volt olyan gusztusos. Én a sok sót kerülni szerettem volna. Mindezek okán döntöttem a szárításnál.
Hozzávalók:
- 1,5 kg sárgarépa
- 1,5 kg petrezselyem
- 1,5 kg karalábé
- 1 jó nagy zeller (ezt kivételesen vettem)
- 1 kg hagyma
- 10 cikk fokhagyma
zöld szárak: - 2 jó nagy csokor petrezselyem zöldje
- 2 jó nagy csokor zeller zöldje
- és kb. 3 maréknyi Maggi lestyán (tettem volna többet, de csak e tavasszal ültettem, ennyi volt rajta)
Ahogy kezdtem kiszedni a zöldségeket a kertből, fokozatosan csináltam az ételízesítőt.
A répával kezdtem, az apróbbakat kiválogattam, azokat használtam fel, mert hamarabb fonnyadnak. Megtisztítva volt 1,5 kg. Ledaráltam húsőrlőn egy kisebb lyukú késsel, három tepsire vékonyan rászórtam, és kb. 2-3 órát szárítottam sütőben 50 fokon. A sütőt nem zártam be teljesen, odatettem egy fakanalat, kb. 1 cm nyílás volt, hogy a nedvesség távozni tudjon. Aztán több napig a kandalló előtt száradt. Párszor átkevertem, szétmorzsoltam, ha nagyobb darabok voltak közte. Nagyobb lyukú szűrőn átszitáltam (tésztaszűrőn), és a fönnmaradt durvább részeket kicsit szétmixeltem és szitáltam. Visszatettem száradni. Amikor már olyan száraz csörgős volt, elvettem a kályhától kihűlni, beszórtam a nagy üvegbe és lezártam. Ha hagytam reggelig a tepsin, akkor magába szedte a nedvet a levegőből.
Ugyanígy készült a karalábé is, ami túl lédús volt, ezért leszűrtem a levét. Majd a zeller is.
A hagymának a sütőben elkezdett a színe változni rózsaszínűre, hát tettem bele 1 kis kanál kurkumát, és csak a kályha előtt szárítottam.
A petrezselymet összekevertem 1 kiskanál sóval, és 2 kiskanál kurkumával, aztán rátettem három tepsire, jó vékonyan. A petrezselyem szárazabb, mint a többi zöldség. Úgy gondoltam, a sótól enged egy kis levet és jobban felszedi a kurkumát.
Hogy a zöld szárakból mennyi volt grammra, nem mértem, de jó sok. A vastagabb szárakat a petrezselyemről nem tettem bele, csak a leveleket. Megmostam, leráztam a vizet róla, összemixereztem, és tepsire raktam. Ez csak a kandalló előtt száradt. A vastag zellerszárát megkóstoltam, és nagyon ízlett, olyan zsenge volt, hát azt is összemixereztem és kiszárítottam. Halványzöld színű lett.
Csavaros üvegekbe töltöttem. így eláll sokáig. Ha valami elkészült, mindig beszóltam a nagy üvegbe. A képen látható nagy üveg 3,5 literes és kb. háromnegyedig lett. Olyan szép lett a végeredmény, hogy sajnáltam összekeverni."
