Elfeledett ősi növény.
A házi berkenye (Sorbus domestica) a legősibb kultúrnövények közé tartozik, napjainkban mégis alig találjuk meg a kertekben. Még a rómaiak közvetítésével került ez az almával rokon növény hazánk területére. A fanyar, savanykás gyümölcsöket hozó fa termését korábban almabor készítésénél is használták.
A házi berkenye akár 15 méter magas fává is nőhet. Hosszú életű, ugyanakkor a növekedése nem túl gyors. Legjobban félárnyékban fejlődik, tápanyagban és mészben gazdag talajban, de elviseli a közvetlen napsütést is. Folyamatosan nyirkos talajt igényel, fiatal korban rendszeresen kell öntözni. Sok melegre van szüksége, ezért a legideálisabb, ha a félárnyékos helyre, a déli fekvésű területre kerül. Páratlanul szárnyalt levelei ősszel narancsosra színeződnek. Májusban hozza kicsi, fehér vagy halvány rózsaszín, sátorozó virágait. Késő nyáron érnek a termések, amelyek parányi almákra hasonlítanak, nyersen meglehetősen savanykásak. Készülhet belőlük lekvár, kompót is.
Bevezető kép: Ettore Balocchi
