Az embernek látványos, de szúrós gyom, a rovaroknak gazdag legelő, az apró madaraknak természetes módon védett téli etető.
Úton-útfélen, de inkább útszélen
Az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides) fészekvirágzatú, az őszirózsafélék családjába tartozó, magas és terebélyes termetű, kétéves, lágyszárú növény. A “Carduus” tudományos nemzetségnév bogáncsot, az “acanthoides” fajnév töviseset jelent. Az útszéliség nem a bogáncs rossz modorára utal, hanem szó szerint kell érteni, az utak mentén, szegélyeken, árkokban, bolygatott területeken, száraz gyepekben, gyomtársulásokban, azaz úton-útfélen mindenhol előfordul. Legalább egy méter magas, de kicsit is nedvesebb és tápdúsabb körülmények között ember méretű, és a sok elágazása miatt széle hossza egy.
Első évben csak levél, a másodikban virág
Az útszéli bogáncs az első életévében tőlevélrózsát növeszt, szerencsés esetben ez áttelel, és a következő tavaszon kezd szárat hajtani. Az alsó szárlevelek tíz centiméter hosszúak, lándzsásak, mélyen szárnyasan tagoltak, a szélükön sorban akár fél centiméteres kemény tövisekkel. A levelek mérete fölfelé csak kissé csökken, a szár a csúcsán lévő virágzatokig leveles. A levelek a töviseikkel együtt a szárra szárnyasan lefutók. A levelek színe majdnem kopasz, fényes zöld, a fonáka a gyengén pókhálós szőrösségtől szürkészöld.
A virágzatok kettesével-hármasával állnak, kocsányosak, a fészekörv két-három centiméter átmérőjű. A zöld fészekpikkelyek egyenletesen keskenyedők, alig pókhálós pelyhesek, a csúcsokon eltérő színű tövisbe görbülve kifelé hajlanak. A virágok bíboros-pirosak, látványosak. A kaszattermések hosszanti csíkosak, világosbarnák, a bóbita könnyen leváló gyűrűvel kapcsolódik. A bóbita szőrei egyszerűek, nem tollasok, azaz nincsenek oldalsó pelyhes elágazásaik, mint a hasonlóan szúrós aszat nemzetség fajainál.
Az útszéli bogáncs a mezőgazdák számára ma már az egész világon veszélyes gyom, a természetjáróknak látványos, de megérinthetetlenül szúrós növény. Viszont a több hónapos virágzás során kiváló méhlegelő, és még számos rovarnak tápnövénye. Az őszre elszáradó kórója a méteres csúcsán maradó termések révén remek madáretető a könnyebb madaraknak, a talajtól kezdődő, a szögesdrótnál is hatékonyabb természetes tövisvédelemmel.
Útszéli bogáncs terebélyes habitusa
Útszéli bogáncs szárnyas szára
Útszéli bogáncs lefutó levélnyele
Útszéli bogáncs alsó szárlevelének színe
Útszéli bogáncs levélfonáka
Útszéli bogáncs félelmetes tövisei
Útszéli bogáncs fészekpikkelyei
Útszéli bogáncs fészekvirágzata
Útszéli bogáncs kocsányos fészkei
Útszéli bogáncs csíkos kaszattermései
Útszéli bogáncs gyűrűbe fogott repítőszőrei
