Hangyabogáncs, mutatós virággal és bársonyos tapintású levelekkel

A többi bogáncstól nem a hangyái, hanem a lágy, puha levelei különböztetik meg.

A kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis) hazánkban védett, lágyszárú és évelő növény. Az őszirózsafélék családjába tartozik. Fészkes virágzata szúrós, mint a többi bogáncsé (Cirsium és Carduus fajok), de a levelei lágyak és puhák, míg a többieket megérinteni is veszélyes, annyira szúrnak a leveleik, száraik. A hangyák egyébként mindegyik bogáncsot szívesen látogatják, jól elférnek a tövisek között, és tapasztalataim szerint nem a növény, hanem a rajta élősködő levéltetvek édes váladéka a vonzerő.

A kis fészek is nagyon mutatós

A “Jurinea” növénynemzetség Louis Jurine svájci természettudós tiszteletére kapta a nevét, a “mollis” fajnév puhát jelent. A kisfészkűség (1,5–4,5 cm) megnevezése azért szükséges, mert van egy másik, ritkább honos faj vagy alfaj, nagyobb átmérőjű fészekkel. A kicsiség csak a nagyobb rokonhoz képest érvényes, a kisfészkű hangyabogáncs vadvirágnak nagyon is mutatós.

Gyönyörű virágok

A kisfészkű hangyabogáncsnak a talajhoz simuló vagy alig felemelkedő levélrózsája van, a levelek hosszúkásak, mélyen szárnyasan szeldeltek, felül zöldek, alul fehérlően molyhosak. A virágszár csapadékos tavasz után majdnem méteres, bordázottság merevíti, rásimuló szőrzet védi, felfelé szinte levéltelen, elágazás nélküli, egyfészkű. A fészek virágzáskor még félgömb, oldalról nézve olyan, mintha az alját vízszintesen levágták volna. A hosszúkás fészekpikkelyek gyapjasan, pókhálósan összeszőttek, hegyük sötétebb színű, visszahajló. A pézsmaillatú csöves virágok többnyire sötétlilák, néha pirosasak vagy fehérek. A virágzás vége felé a bibék kitolják a pollent a portokcsövön, és a fehér virágpor megjelenik a csúcsokon, ahol aztán az idegen pollent váró kétágú bibe is előbújik. A gazdag nektár és virágpor kínálat sok rovart vonz. Terméséréskor a fészek alul is kidomborodik, a repítőszőrös kaszatok még hosszan a fészekben maradnak, mielőtt a szél felkapná őket.

Védett növény, de délen gyakoribb

A hangyabogáncs mészkedvelő növény, dolomitos sziklagyepek, pusztafüves lejtők, erdőssztyepek, lösz- és homokpuszták, erdőszélek lakója, Európa melegebb tájain honos, nálunk 1982 óta védett növény.

Hangyabogáncs még nem virágzó példánya