Vörös acsalapu a természetben, különleges ivarszervekkel

Hegyi patakok és forráslápok hatalmas termetű lapu levele. A virága egy tudományos gender különlegesség.

A vörös acsalapu (Petasites hybridus) fészkesvirágzatú, az őszirózsafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, méteres magasságú, lágyszárú és évelő növény. A “Petasites” tudományos nemzetségnév az ógörög széles karimájú kalaphoz hasonlót jelent, és a kifejlett levelek valóban olyan nagyok, hogy nap- és esernyőként is megfelelnének. A “hybridus” fajnév talán a kétféle szülőtől való származásra utal, ugyanis a növény kétlaki, és a nő és hím egyedek virágzáskor nagyon különbözőek. Az acsa magyar név a szitakötő régi neve. A rovar is a vizes élőhelyekhez kötődik, az acsalapu virágzata és különösen a levelek remek pihenőhelyek a légivadászoknak. A vörös szín a magyar névben azért fontos, mert nálunk honos egy másik faj, a fehér acsalapu (P. albus) is, ami sokkal ritkább, és védett faj.

Közel méteres levelek

A vörös acsalapuból az év nagy részében csak a levelek látszanak. Ezek a közel méteres átmérőjű levelek fölfelé sötétzöldek, a fonákukon szürkésfehéren molyhosak, a széleiken tompán fogazottak. A levélnyelek hosszúak, üregesek, felülről csatornásak, a levélváll karéjának öblét több oldalér szegélyezi. A laza szövetű levelek télen megsemmisülnek, tél végére a korábban teljesen beborított terület kopasz lesz, de a talajban a sűrű gyöktörzs-hálózat nagyon is él.

Tavasszal jön a csoda

Kora tavasszal a száraznak tűnő csomókból öklömnyi lila virágzat-tömeg fakad, később a gömb egy vastag, pikkelyes száron arasznyira felemelkedik, a virágzat is megnyúlik. Egyetlen száron több tucatnyi, de akár száz fészek is lehet, a fészekpikkelyek rózsásak, kopaszok. A bimbók pirosak, a kinyílt szirmok halvány lilák. A hím virágokból egy hófehér buzogány alakú képződmény nyúlik ki, ami meglepő módon egy szexuális funkcióit elvesztett bibe, azaz egy női ivarszerv, egyetlen megmaradt feladata a virágpor kitolása a portokcsőből. A botanikus Nagy József Börzsöny-monográfiája nyomán meglelt több száz négyzetméteres forráslápi állományban csak hím egyedeket találtam, ezek minden bizonnyal egyetlen egyed klónjai, a gyöktörzsükkel behálózták az egész lápot.

A hím virágzatok egy hónap után elpusztultak, körülöttük a talajból ráncos lapulevelek törtek elő. Nő egyedeket a Bükk-hegységben találtam, ezek virágszára méteresre emelkedett, a repítőszőrös termések jócskán a hatalmas levelek fölött értek. A szakirodalom szerint elvétve a hím egyedeken is lehet néhány nővirág, és viszont, de ilyeneket sajnos nem találtam.

A vörös acsalapu minden részében, a gyökértől a virágig, van számos hatóanyag, amelyeket évszázadokon át gyógyszerként használtak. A középkorban a pestis elleni hatását feltételezték, a közelmúltban asztma kezelésére használták.

Vörös acsalapu teljes borítása