Erdei hangulat.
A páfrányok nem gyönyörködtetnek minket virágokkal, viszont üde, zöld foltként jelennek meg az árnyékos területeken és erdei hangulatot varázsolnak a kert szegleteibe. Kár, hogy a páfrányok igazából csak télen tudják jól megmutatni a szépségüket, amikor a többi növény a fagy miatt már összezuhan.
Díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum 'Dahlem')
Leonora (Ellie) Enking
Dekoratív képviselőjük a díszes vesepáfrány, amely sötétzöld leveleivel díszít. A deres, havas levélcsúcsai odavonzzák a tekintetet. A karéjos vesepáfrány erőteljes, rövidszárú, akár 80 cm magasra is megnövő növény. Feltűnően fényes levelekkel rendelkezik. A vesepáfrányok nem csak télen mutatósak, de tavasszal is látványos, ahogy az új levelek kihajtanak. A kibújó levelek vörösesek, fehér szőrrel borítottak és leginkább egy polip karjaira emlékeztetnek, ahogy kibontakoznak. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy elegendő helyük legyen. Ugyan lassan nőnek és csak néhány év elteltével érik el teljes szépségüket, végül igen terjedelmes növényekké válhatnak.
Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum)
Erwin Gruber
A télen is zöld páfrányok között különlegességet jelent az Ázsiából származó japán ernyőpáfrány. 60-80 cm magasra nő, tölcsér formájú, viszonylag hosszú szárakkal rendelkezik. Levelei kihajtáskor rézszínűek, csak az év folyamán zöldülnek be. Még a legkeményebb fagy, vihar, havazás idején is mutatós, frissnek tűnik.
Japán ernyőpáfrány (Dryopteris erythrosora)
Leonora (Ellie) Enking
Amikor tavasszal a friss, új levelek kihajtanak, az előző évieket visszavághatjuk. Ami a páfrányoknál általában nem szükséges, az a tisztogatás ősszel, az elszáradt levelek leszedése. A páfrányok ugyanis erdei fajok, az elhalt levelek védik meg a növényt a szárító szelektől, a kései fagyoktól és ugyanakkor tápanyagraktárként is szolgálnak.
Bevezető kép: Díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum 'Dahlem'), Leonora (Ellie) Enking
