Elérkezik az ősz, és a diófák bőkezűen hullajtják termésüket. Ilyenkor a kertész boldogan készül a diótörésre, bejglire és süteménysütésre, ám hamarosan rájön: nem ő az egyetlen, aki a dióra pályázik. A mókusok ugyanis ilyenkor csúcsteljesítményen dolgoznak, és olyan lendülettel hordják el a diót, hogy a kertész csak kapkodja a fejét. A kérdés pedig jogos: kié is valójában a dió?
A mókus szemszögéből
A mókus számára a dió nem luxus, hanem túlélés. A tél hideg hónapjaiban az elásott, elrejtett diók jelentik a biztos kalóriabombát. Ráadásul a mókus nem csak magának segít: amit elfelejt, az tavasszal kihajt, így a kis rágcsáló akaratlanul is erdőtelepítőként dolgozik. Tehát ha a mókusra hallgatunk, a dió legalább fele az övé – munkaköri leírás alapján.
A kertész szemszögéből
A kertész hónapokon át ápolta, permetezte a fát, söpörte a leveleket, és várta, hogy végre a kosarában landoljanak a diók. Nem csoda, ha bosszús lesz, amikor a mókus a szemébe néz, majd az orra előtt fut el a legszebb szemekkel. A kertész fejében ekkor megszületik a nagy terv: hálózni, védeni, riasztani. De vajon van értelme harcolni egy olyan állattal, aki ügyesebben ugrál a fán, mint mi a létrán?
A természet diplomáciája
Az igazság valahol félúton van. Ha mindent elzárunk a mókus elől, ő máshol keres élelmet – és ezzel a helyi ökoszisztéma is szegényebb lesz. Ha viszont mindent ráhagyunk, mi maradunk bejgli nélkül. A bölcs megoldás: osszuk meg. Szedjünk össze időben annyi diót, amennyire szükségünk van, a többit hagyjuk a mókusnak. Így a karácsonyi sütemény sem marad el és a kert is gazdagabb lesz vidám szőrmókokkal.
Keserédes tanulság
A dió tehát nem csak a miénk. Valójában a természet közös ajándéka, amelyen osztozni kell. Ha így nézzük, a mókus nem tolvaj, hanem szomszéd, aki ugyanazon a lakomán vesz részt. És bár néha bosszantó, amikor egy-egy szép dió eltűnik a szemünk elől, gondoljunk arra: a diófánk valójában nemcsak nekünk, hanem nekik is dolgozik. És ki tudja, talán jövő tavasszal egy elfeledett mókus-kincs fakad majd új hajtásba a kertben.
