Apró lucerna: kicsit sárgább... de a mienk!

A feltűnő virágszőnyeg a szárazabb réteket borítja, a szőrös állatok pedig széthordják a termését.

A ibolyaszín virágú takarmánylucerna (Medicago sativa) az egyik legfontosabb szálastakarmány növényünk, amelyet nagy területen termesztenek a magyar mezőgazdaságban is. Röviden csak lucernának hívjuk, többnyire bimbósan, térdmagasságban kaszálják, és hatalmas körbálákban szénaként tárolják. Gyakran kivadul, ilyenkor méteresre nő, és a lila minden árnyalatában virágzik. Az apró lucerna (Medicago minima) a takarmánynövény csöppnyi honos rokona, legfeljebb egy arasznyira nő meg, de inkább csak talajtakaró, a virágai élénksárgák. Alacsony termete miatt szinte lehetetlen lenne kézzel vagy géppel kaszálni, viszont juhok legeltetésére alkalmas. Kár, hogy már nincs annyi legeltetett juh, mert a takarmányértéke azonos az igazi lucernáéval.

A kicsi sárga virágból sok van

A Medicago nemzetség a perzsa Media vidékéről kapta a nevét, a magyar lucerna szó talán az itáliai Luserno környékéről, német közvetítéssel, de léteznek más szófejtések is. A “sativa” fajnév vetettet, azaz ember által termesztettet, a “minima” aprót jelent. Az eredetileg mediterrán növény mára az egész világon elterjedt. A növényhatározás iránt érdeklődőknek most jön a rossz hír; számos kistermetű sárga virágú lucerna faj él hazánkban, és nem könnyű megkülönböztetni őket. Mélyre kell hajolni hozzájuk, a fotózáshoz én térdelek és hasalok is.

Kicsi, de feltűnő jelenség

Az apró lucerna heverő szárú, alig felemelkedő növényke, de nagyon is feltűnő sokaságával, tavaszi élénksárga virágzásával a sztyepréteken, sziklagyepekben, szárazabb legelőkön. A három ovális levélkéből összetett levelek mindkét oldalukon, a színükön és a fonákukon is szőrösek. Az egész levél és a középső levélke nyeles. A pálhalevelek keskenyek, hegyesek. A virágok hármasával-ötösével állnak, tipikus pillangós virágok, a csónak és az evezők kisebbek, a vitorla napsütésben nagyra kiterül. A virágok kétivarúak, rovarbeporzásúak. A csésze is szőrös, a cimpák hosszan hegyesek. A kampós töviseivel együtt is csak borsószemnyi hüvelytermés a legbiztosabb határozói bélyeg.

A látszólag gömbölyű, de a valóságban spirálisan csavart termések éretten és szárazon a széllel is mozognak, de leginkább a szőrös állatok terjesztik a hüvelyből kipergő magvakat.

Apró lucerna festői hajtáscsúcsa