Csörgőfa: ideális díszfa a kapu mellett

Csörgőfa: ideális díszfa a kapu mellett

Kompakt, formás díszfa az utcákon, amely lombhullástól rügyfakadásig tényleg csörög-zörög a szélben. De nem csak ezért szerethetjük.

Az ideális utcafa

A teljes nevén bugás csörgőfa (Koelreuteria paniculata)  kis- vagy közepes termetű lombhullató fa, Kelet-Ázsiából, Kína és Korea területéről származik. Dísznövényként már évszázadok óta ültetik Európában, a magyar utcákban talán azért lett mostanában annyira divatos, mert általában nem nő olyan magasra, hogy a villanyvezetéket zavarja. Ha mégis, akkor jól tűri a metszést, igazítást.

Narancsszínű törzse is különleges

A csörgőfa törzse szép, szabályos, narancsszínnel barázdált kérgével is díszít. Kései lombfakadáskor eleinte vörösek a friss hajtások, majd kizöldülnek a páratlanul szárnyalt hatalmas, akár 40 centiméter hosszú összetett levelek. A levélkék sem aprók, a középtájon a nagyobbak gyakran maguk is karéjosak, ritkán még hasogatottak is.

A virágzat néha még a leveleknél is hosszabb végálló buga, júliusban az egész fa egy nagy sárga gömb. A virágoknak 5 zöld csészecimpája és féloldalasan 4 sárga szirma van, a tövükön rózsaszín foltokkal. A 8 porzó hosszan kilóg a virágból. A többnyire hímnős, azaz kétivarú virágokon sok a megporzó rovar. A termés háromrekeszű lampionszerű tok, benne az éretten már fekete magvakkal. A késő őszre kiszáradó tokok a már lombtalan fán, a szélben egymáshoz súrlódva, a magokat mozgatva zörögnek-csörögnek.

A meleg klímán már kiszökött a kertekből

A bugás csörgőfa rendkívüli szárazság- és hőségtűrő képessége miatt Dél-Európában és Floridában már kiszökött a kertekből, és invazívan hódítónak, azaz özönnövénynek számít. Nálunk csak most kezd elszabadulni, néhol kéretlenül megtelepszik a természetben, hivatalosan még csak „alkalmi megjelenésű neofiton”-nak számít. A magvai nagyon könnyen csíráznak, ezért résen kell lennünk. A kertben és az utcán szeretjük, de az erdőn és mezőn nem szabad megtűrni.

Reméljük, itthon dísznövény marad

A magyar növénynév eredete a fenti szövegben már tisztázódott, a tudományos is egyszerű. Joseph Gottlieb Kölreuter, XVIII. századi német botanikus tiszteletére nevezték el a fát, a hazai kiejtés is ehhez igazodik: kölrojter, kölrojtéria. A paniculata szó a köles virágzatára hasonlító bugát jelent. Örülnék, ha a csörgőfa nálunk nem válna özönnövénnyé, és így a fajok keresztezésének tudományos hátterét felderítő természettudós nevét nem egy irtandó gyom őrizné.

csorgofa idealis diszfa 02
Bugás csörgőfa koronája már közel az utcai vezetékekhez

csorgofa idealis diszfa 03
Bugás csörgőfa lampionszerű toktermései

csorgofa idealis diszfa 04
Bugás csörgőfa törzsének narancsszínű barázdás kérge

csorgofa idealis diszfa 05
Bugás csörgőfa hatalmas összetett levelei a karéjos levélkékkel

csorgofa idealis diszfa 06
Bugás csörgőfa hosszú, csüngő virágzatai

csorgofa idealis diszfa 07
Bugás csörgőfa virágai a nyolc kilógó porzóval

csorgofa idealis diszfa 08
Bugás csörgőfa már termékenyült virága

csorgofa idealis diszfa 09
Csörgőfa négyszirmú virágai és a még apró termései

csorgofa idealis diszfa 10
Bugás csörgőfa papírvékony termésfalán átsüt a nap

Korábban írtunk róla:

Ha tetszett a cikk, kövesd a Hobbikertet a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?