Zöldség új szerepben.
Noha télen nálunk egyre kevesebb a hó, nem mindenhol van ez így: a világ egy részén továbbra is gondot jelentenek a havas, fagyos, csúszós utak. Környezetvédelmi okok miatt számos alternatívát próbáltak már bevonni a síkosságmentesítésbe a kártékony útszóró sók helyett. Ugyan a kősótömbök rendkívül hatékony és olcsó megoldást jelentenek, köztudott, hogy nem csak a talajéletet károsítják, de az út menti növényeket és az arra járó állatok lábát is. Bemosódnak a talajba, majd a talajvízbe jutnak és bekerülnek a vízhálózatba, a vízi élővilágot pusztítják, nem beszélve arról, hogy az utakat, hidakat, tereptárgyakat sem kímélik.
A környezetbarát lehetőségek keresése közben az elmúlt évtizedben rátaláltak a cukorrépára mint útszóró sóra is. Az cukorrépa-keverék már bemutatkozott a hideg területek nagyvárosaiban, elsősorban Kanadában és Washingtonban. A cukorrépamelaszból készült útszóró egy mellékterméket használ alapanyagként, ami egyébként hulladékként végezné. Sót is tartalmaz a keverék, de jóval kevesebbet. A répamelaszban lévő cukor a sónál is hatékonyabbnak tűnik, csökkenti a víz fagyáspontját, így a jég megolvad, ugyanakkor kellemesen ragadós is. Ez segít abban, hogy az utakon maradjon, ne mosódjon le. Ráadásul teljes mértékben biológiailag lebomló.
Mindez fantasztikusan hangzik, de meg kell említenünk egy problémát is. Néhány kutató szerint a cukorrépa útszóró károsíthatja a rovarokat, például a szitakötőféléket, amelyek lárvaállapotban fontos táplálékot jelentenek több faj számára. A vizsgálatok szerint amikor a mikroorganizmusok lebontják a répaszóróban lévő cukrot, drámaian csökken a vízben lévő oxigén mennyisége, aminek következtében valójában megfulladnak az élőlények, például a halak vagy a kétéltűek. Ezen problémák miatt a répacukor útszóró egyelőre kiegészítő lehetőség, de önmagában így még nem tűnik kizárólagosan használhatónak.
