A kutyák lógó nyelvére emlékeztető levelei ihlették meg a növény névadóit, pedig a bogáncsairól vagy az átható egérszagáról is megemlékezhettek volna.
A közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale, orvosi ebnyelvfű) az érdeslevelűek családjába tartozó, kétnyári növény. Száraz, homokos talajon terem, arasznyi karógyökere is ehhez alkalmazkodott. Szára 40-60 cm magas, tőlevelei molyhosak, fodros élűek, míg a szár felső levelei lándzsásak és a kutya kilógó nyelvére emlékeztetnek. Az ebnyelvűfű virágai eleinte pirosak, majd kékre váltanak, kunkorban állnak.
Termése makkocska, melyen horgas tüskék vannak: ezek az apró bogáncsok beleakadnak a kirándulók zoknijába és nagyon nehezen lehet megszabadulni tőlük. Talán ezért illették a sokatmondó koldustetű névvel őket.
Az egész növény határozott egérszagot áraszt magából, ami azért elég ritka a botanikában, akár vakon is fel lehetne ismerni erről a furcsa tulajdonságáról.
Ritka növény, homokpusztákon él, az Alföldön gyakoribb, mint máshol, de a képen látható példány Pest megyében, a csévharaszti homokbuckák szomszédságában került lencsevégre.
Az alkaloidákat tartalmazó gyökerét a népi gyógyászat vérhas, vesegyulladás és hólyaghurut ellen használta. A cseranyagokat és baktériumölő nyálkát tartalmazó levelét nehezen gyógyuló sebek kezelésére tartják hatékonynak.
