Hosszú, barna hüvelyek.
A tamarind vagy indiai datolya őshazája Kelet-Afrikában található, a növény a szentjánoskenyérfa-félék családjába tartozik. Nagyon korán elterjedt Indiában, majd onnan egész Ázsiában és Amerikában. Indiában szent növényként tisztelik és úgy vélik, hogy ez adja az elefántok bölcsességét, de a gyermekáldást is elősegíti.
A fahéjbarna, akár 20 cm hosszú hüvelytermések 20-30 m magas fán nőnek. A levelek a selyemakácéhoz hasonlítanak, nyáron pedig dús fürtökben nyílnak piros erezetű, halványsárga pillangós virágai.
Az indiai datolya a szervezetet gazdagon ellátja káliummal, kalciummal, foszforral, vassal, B-vitaminokkal és az A-vitamin elővitaminjával, de antioxidánsokat is bőven tartalmaz. Az emésztést elősegítő és enyhe hashajtó hatást elsősorban a benne található gyümölcssavaknak, például a borkősavnak köszönheti.
Napjainkban Indiában, Thaiföldön, Mexikóban és Brazíliában termesztik a tamarindot. Magvetéssel szaporítható. A növény számára rendszeres önözést kell biztosítani és türelemre is szükség van, mert csak sokára fordul termőre.
Nagyobb szupermarketekben, Ázsia-boltokban találkozni vele, leginkább paszta, pép vagy szárított formában. A szárított tamarindot kb. 15 percre be kell forró vízbe áztatni, majd egy szűrőn átnyomni és csak a folyadékot felhasználni. Ha friss gyümölcshöz jutunk, akkor egyszerűen törjük fel el a hüvely héját, távolítsuk el a rostos szálakat és fogyasszuk a pépet. Indiában enyhe ecetpótlót és lekvárt is készítenek belőle. Rizsételekbe, hús- és halpácokhoz, limonádékba és desszertekbe is kerül. Thaiföldön kandírozzák és chilivel ízesítve édességként fogyasztják. Összetevője az angol Worcestershire-szósznak is.
