Fontos tápláléknövényünk, amely nem hiányozhat egyetlen veteményes kertből sem.
Egynyári, hüvelyes növény, minden zöldségféle között legmagasabb a fehérjetartalma, kalciumot, magnéziumot, foszfort, A1-, B1-, B2-, C-vitamint tartalmaz.
Nem túl sokáig tartható el frissen, ezért jó része konzervként kerül a piacra. A konzerv meg sem közelíti a frisset, mert a feldolgozás során a vitaminok jelentős része lebomlik. A mélyhűtött borsó jobban megőrzi értékeit, de így sem az igazi.
Fejtrágyázni kell, mivel más hüvelyesekhez hasonlóan a borsó is nitrogéngyűjtő. A leggyakoribb borsófajtákat már ősszel elvethetjük, mert a talajban telelnek. Viszont a kemény tél után a hozama csekély lesz.
A másik megoldás a műanyag csatornába történő vetés.
Fólia alá márciusban vethetjük a borsót. Ehhez ásóval készítsünk egy barázdát, a magokat 5 cm távolságra vessük el és földdel takarjuk be. Takarás nélkül szabadföldbe márciusban vagy áprilisban vessük. Ehhez későn érő fajtákat használjunk, júniusig kéthetente rendszeresen vessünk.
A levél nélküli, kacsos formákon kívül, minden borsófajtát botokkal vagy hálóval kell támasztani. Rendszeresen kapáljuk és istállótrágyával vagy komposzttal mulcsozzuk.
Idejében és csak a közvetlenül a felhasználás előtt szedjük, hogy a cukortartalmát megőrizze. Leérése után a lombot vágjuk le, a gyökereket hagyjuk a talajban, hogy a nitrogéntartalmuk a földbe jusson.
Kártevői az egerek, a madarak, lisztharmat, csipkézőbarkók, borsóormányos.
