Ez a virág 30 évre satuféket nyomott a genetikának

A hölgymál nevű növény óriási csalódást okozott Mendelnek, a genetika atyjának.

Mi az izgalmasabb: az öröklődés vagy az evolúció?

Az osztrák sziléziai születésű Gregor Johann Mendel, a brünni Ágoston-rendi monostor apátja botanikusként 1865-től publikálta a borsó keresztezéssel végzett kísérletein alapuló öröklődési elméletét, amelyeket Mendel-szabályokként mindannyian tanultunk az iskolai biológia órákon. Felfedezései akkoriban nem kaptak kellő figyelmet, mert a tudományos világ éppen Darwin evolúciós elméletével volt elfoglalva, amely a változásokat és a változatosságot magyarázta. Ehhez képest az öröklődés, a tulajdonságoknak generációkon keresztül fennmaradó változatlansága nem tűnt elég izgalmasnak.

A botanikus óriási csalódása

Mendel a borsó után számos egyéb növénnyel is sikeresen próbálkozott, de a nagyon ígéretesen sokalakú hölgymál (Hieracium) fajok keresztezése nem követte az általa már korábban felfedezett öröklési törvényeket. Úgy tűnt, hogy az elmélet mégsem általános érvényű, emiatt Mendel nagyon csalódott volt. A kísérletező tudós szeme elromlott az apró hölgymál virágok porzótlanításától, ami a keresztezéshez elengedhetetlen volt. Az apátság vezetési gondjai és saját betegségei is nyomasztották, így sajnos felhagyott a genetikai kutatással.

30 évig hibásnak gondolták az elméletet

A későbbi „genetika atyja” akkoriban még nem tudhatta, hogy a hölgymál fajok a látszat ellenére nem csak ivarosan, hanem szűznemzéssel (apomixis, parthenogenezis) is szaporodnak, azaz a termések és magvak egy része csak anyai tulajdonságokat hordoz, ami jócskán torzította a keresztezéstől várható eredményeket. Mendel zsenialitását és örökléstani eredményeit csak három évtizeddel később, a XX. század elején fedezték fel. A képeken Mendel egyik kedvenc hölgymál faja, a nálunk is honos csomós hölgymál, Hieracium cymosum vagy inkább újabban használt nevén Pilosella cymosa.

Csomós hölgymál virágzata fölülről