Ez nem szeder.
A fekete málna nem a szederrel történt keresztezés eredménye, hanem az Észak-Amerikában őshonos Rubus occidentalis (fekete málna) fajból származó növény. A növekedésben azonban a szederhez hasonlít az akár 4 méter hosszúra is megnövő, nagyon tüskés hajtásaival. Ezek a hajtások is legyökeresednek a talajra kerülve.
A gyümölcsöket szüretelni június-júliusban lehet. Új színt és különleges, erőteljes aromát hoznak a kertbe. A termések úgy festenek, mint a kis kerek szedrek, ugyanakkor a málnára jellemző tulajdonságuk, hogy könnyen leszedhetőek. Gyümölcse nagyon gazdag antioxidánsokban, flavonoidokban, ásványi anyagokban. Az észak-amerikai őslakosok szellemi frissességük megőrzése érdekében fogyasztották, de kiemelendő a rákmegelőző tulajdonságuk, a bőrre és a hajra gyakorolt pozitív hatásuk is.
A fekete málnának van még egy hatalmas előnye: nem támadják a kis málnabogarak. A növény robusztus, szétterülő, egyenletes gyümölcsöket terem és nem képez sarjakat.
A fekete málna ugyanúgy nem túl igényes az ültetési helyre, mint a hagyományos málna, ugyanazokon a helyeken érzi jól magát. Minél naposabb helyre ültetjük, annál nagyobb gyümölcsökre számíthatunk. A növények meglehetősen erőteljesen fejlődnek, ezért a legjobb, ha legalább 1 méteres távolságot tartunk köztük. Ajánlatos egy rács, tartó is, amihez a hajtásokat rögzíteni tudjuk.
Kitűnő fajta a ’Black Jewel’ finom, édes gyümölcsökkel, amelyeket június közepétől július közepéig gazdagon hoz a kétéves vesszőkön.
A letermett hajtásokat szüret után vágjuk vissza egészen a talajszintig. Ősszel karbantartó metszést végezhetünk, a túl sűrűn álló hajtásokat ritkíthatjuk, a hajtáscsúcsokat némileg megrövidíthetjük. Az az évi, új hajtásokat ilyenkor érdemes egy rácshoz, tartóhoz rögzíteni.
