Így készül az akácszörp és az akáczselé.
A májusi időszak azért is csodálatos, mert a rengeteg szín és illat mellett, amelyet a sok-sok nyíló virágnak köszönhetünk, egyre több lehetőség adódik befőzésre is. Akácot itthon elsősorban az alföldi, homokos területekre telepítettek, azonban mára már igen elterjedt, gyakorlatilag országszerte megtalálható. Virágaiért nem csak a méhek rajonganak, mi, emberek is sokféleképp hasznosítjuk. Szárítást követően forrázattal gyógyhatású tea, frissen, palacsintatésztába forgatva, majd kisütve különleges desszert készül belőle. Tartósítással szörp és zselé alapanyagaként pedig akár télen is kortyolgatható, nassolható különleges zamata.
Ha akácvirágot szeretnénk étkezési célra felhasználni, bár valószínűleg már mindenki fújja, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak olyan helyről gyűjtsük, ahol nem érte egészségre ártalmas szennyeződés, kipufogógáz, vegyszer. Mi most egy kirándulás közben, hirtelen felindulásból kezdtünk el virágokat gyűjteni, így nem is lett sok, de pont egy-egy kóstolónyi adagra való szörpre és zselére futotta. Aki tehát nagyobb mennyiséget szeretne, „tankoljon fel” alaposan virágból, mert a belőle főtt csemege gyorsan fogy!
Hozzávalók egy nagyobb (kb. 7-8 dl-es) üveg szörphöz:
- körülbelül 20 ágacskányi akácvirág
- nagyjából 1 liter víz (nagyjából, mert ez igazából annyi, amennyi a virágokat szépen ellepi)
- néhány citromkarika (ügyeljünk arra, hogy bio vagy ehető héjú citromot használjunk)
- 35 dkg cukor vagy annak megfelelő édesítő
- 1-2 teáskanálnyi citromsav vagy egy citrom leve
Szükség lesz egy nagyobb tálra, lábasra, fazékra, amit le tudunk fedni, sűrű szűrőre és üvegre, amibe az elkészült édes, zamatos csodát töltjük.
Így készül:
A virágokat alaposan átnézzük, ha van rájuk tapadt ez-az, akár rovar, akár növény, tehát bármi, amit nem szeretnénk később elfogyasztani, azt eltávolítjuk. Az akácvirágot leszedjük a vastagabb szárról (ezt mi úgy csináltuk, hogy egyszerűen végighúztuk a markunkat a száron, aminek eredményeképp a virágok pillanatok alatt lekerültek róla). Ezt követően tálba/lábasba/fazékba tesszük őket. A virágokhoz adjuk a citromkarikákat, az egészet vízzel felöntjük, és félretesszük hűvös helyre pihenni, ázni egy napra. Amikor a virágok aromája jól kiázott, a levet leszűrjük és 7 decit kimérve a cukorral, valamint a citromlével (-savval) felforraljuk. Forrón üvegekbe töltjük, és tulajdonképpen meg is vagyunk a munkával.
Az akáczselé nagyon hasonlóan – egyszerűen – készül a szörphöz, csupán annyiban tér el, hogy ennél már zselésítőt (pektint, Dzsemfixet) is használunk, és a cukor, illetve a citrom(sav) mennyisége is kicsit más.
Hozzávalók 7 dl zseléhez:
- körülbelül 20 ágacskányi akácvirág
- nagyjából 1 liter víz (annyi, amennyi a virágokat ellepi)
- néhány citromkarika (természetesen ebben az esetben is ügyeljünk arra, hogy bio vagy ehető héjú citromot használjunk)
- 20 dkg cukor vagy annak megfelelő édesítő
- 1 mokkáskanálnyi citromsav vagy egy fél citrom leve
- pektin (a pektinnel úgy számolunk, hogy 1 kg alapanyaghoz 6 grammnyit adunk) vagy Dzsemfix
Szintén szükség lesz egy olyan edényre, amit le tudunk fedni, sűrű szűrőre és üvegre.
Így készül:
Ahogyan a szörp esetében is tettük, a virágokat alaposan átnézzük, a nem odavaló dolgokat eltávolítjuk. Az akácvirágot leszedjük a szárról (ezt mi már a szörpnél is úgy csináltuk, hogy lehúztuk őket róla, aminek eredményeképp a virágok seperc alatt leváltak). Ezt követően zárható edénybe tesszük őket, adunk hozzájuk citromkarikákat. Az egészet vízzel felöntjük, és félretesszük hűvös helyre egy napra.
Amikor a virágok aromája jól kiázott, a levet leszűrjük és a citromlével (-savval) felforraljuk. Eközben elkeverjük a cukrot a pektinnel, és a forró léhez keverjük, amellyel együtt kb. 5 percig forraljuk. Gyakorlatilag már készen is vagyunk, csupán üvegekbe kell töltenünk az illatos, édes csodát, és száraz dunsztban, azaz lassan kihűtenünk. (Ha Dzsemfixet használunk, azt már a még hideg léhez adjuk, és folyamatosan kevergetve felforraljuk.)
Az eredmény egy lágy, zamatos zselé, melyet kekszek, sütemények, fagylaltok kiegészítőjeként tálalhatunk, de akár csak önmagában kanalazva is elfogyaszthatunk.
