A bemutatása után két finom receptet is ajánlunk.
A sarjhagyma hajtatással és korai melegföldi termesztéssel az első tavaszi zöldhagymánkat adja. Nézzük, hogyan termesszük és kezeljük ezt a finom C-vitamin bombát! Gondolta volna, hogy jelentős a fehérjetartalma?
A liliomfélék családjába tartozó sarjhagyma – Allium cepa var. viviparum – a vöröshagyma egyik, elsősorban Amerikában elterjedt és termesztett változata. Egyes vad alakjai Szibériában is megtalálhatók. A Távol-Keleten, ahol sokáig nem ismerték a vöröshagymát, a sarjhagyma terjedt el élelmiszerként, fűszerként.
Két formája ismert: a maghozó és a proliferum alak.
Hosszúkás hagymái a hajtás tövének megvastagodásából és a vaskos, igen rövid gyökértörzsből fejlődnek. A levelek tőállóak és csövesek, szerkezetük nagyon hasonló a metélőhagyma levelének szerkezetéhez. Sejtjei szorosan egymás mellett állnak, közöttük alig van sejt közötti járat.
A levelek külső felületén lévő viaszbevonat erősen csökkenti a párologtatást. Egy-egy hagymából általában 1-3 magszár fejlődik. A magszár tetején fejlődő sarjhagymák vegetatív szaporításra alkalmasak.
A virágok végálló állernyős virágzatba tömörülnek. Maghozó változatánál a virágzatot fiatalon két virágzati buroklevél borítja. Az egyszerű lepellevelek szabadok és két körben állnak. Toktermésében háromélű fekete mag találhatók. A proliferum változatánál a virágok nem hoznak magot, hanem egymástól élesen elhatárolódó sarjhagyma nő a virágok helyén, amelyek már az anyanövényen kihajtanak, sőt még egyszer, gyakran többször egymás után is, újabb és újabb sarjhagyma-nemzedéket fejlesztenek, ezért is nevezik helyenként emeletes hagymának. Az anyahagymán fennmaradó sarjak éppen úgy viselkednek, mint a rendes hagymán, kihajtanak, virágot hoznak és létrejön az előbb említett emeletes hagymasorozat.
Kissé hőigényesebb, mint a metélőhagyma, ami elsősorban a télállóságával tűnik ki. Amíg a metélőhagyma kemény, száraz teleken sem pusztul ki, addig a sarjhagyma, különösen a fiatal hagymatelepek, részben kárt szenvedhetnek. A csírázáshoz és fejlődéséhez szükséges hőmérséklet megegyezik a metélőhagymáéval.
Gyengébb fényben is kielégítő a növekedése, de a tűző nap sem okoz kárt benne. Kis vízigénye miatt hazánk bármelyik területén öntözés nélkül is termeszthető. Magvetés illetve kiültetés alkalmával igényli a legnagyobb nedvességet, ilyenkor a szükséglet szerint öntözni is kell.
A talaj iránt közömbös, szélsőséges talajtípusokon is megpróbálható a termesztése. Erősen kötött foltok, kisebb területek hasznosítására alkalmas. Köves talajon is jól megkapaszkodik. Kevés tápanyagot kíván. Egy-két évig előzetes tápanyagfeltöltés nélkül is szépen fejlődik. Frissen szerves trágyázott talajba is rakhatjuk, bár termesztése nem igényli a túlzott trágyázást.
Évelő, ezt a területkijelölésnél vegyük figyelembe. A tápanyagban szegény talajt ültetés előtt töltsük fel. Mindkét változata szaporítható tőosztással. Tavasszal és ősszel egyaránt végezhető a tőosztás. A többéves hagymatelepeket ásóval emeljük ki és 1-2 gyökeres hagymácskákra szétszedve ültessük el.
Lombjait 15-20 cm-re vágjuk vissza, mert úgyis elszárad. Magvetése csak tavasszal célszerű, csírázása néhány °C-on megindul, ezért márciusban vethető. A korai vetés előnye, hogy a csírázás megindulásához a talaj a téli csapadékból még elegendő nedvességet tartalmaz, később ezt csak öntözéssel pótolhatjuk.
Gyorsítható a fejlődése palántaneveléssel. Palántákat szabadföldi ágyásokban nevelhetünk március közepi vagy végi vetésből. Gyakori öntözéssel május közepére kiültetésre kész kis növényeket kaphatunk. A proliferum változatot a mag helyett fejlődő kis hagymácskákkal is szaporíthatjuk.
A sarjhagyma évközi ápolási munkája a gyomirtás, illetve talajporhanyító kapálás. Fagymentes téli napokon és kora tavasszal szedhetjük. Ásóval emeljünk ki egy-egy tövet, de egy-két sarjat leválasztva, ültessük vissza, gondoljunk a következő évre. A megtisztított hagymát zöldhagymaként fogyaszthatjuk. Hajtatása olcsó és nem igényel energiát. Késő ősszel, a komolyabb fagyok megjelenése előtt az ágyásokat alacsony vázú fóliával takarjuk le. Napfényes téli időben, általában már január vége felé szedhető.
Jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmaz, emellett nem elhanyagolható fehérje és a cukor is felhalmozódik benne. Az egész évi egyenletes zöldségellátás végett célszerű lenne nagyobb területen termeszteni, mert a hideget jól tűri és tavasszal igen korán indul fejlődésnek.
Tipp!
Hagymaleves
Hozzávalók: 1 csomó sarjhagyma, 10 dkg vaj, 1,5 l csont leves, 3 dkg liszt, só, bors, 5 dkg reszelt sajt, 1 kifli.
A vajat felolvasztjuk és a felaprított hagymát aranysárgára pirítjuk benne. Liszttel megszórjuk, átpirítjuk és a csontlével felöntjük. Sóval, kevés borssal ízesítjük és kb. 10 percig erős tűzön főzzük. Közben a kiflit vékony karikára vágjuk, és sütőben pirosra pirítjuk. Ezután a levest tálba helyezzük, tetejére a pirított kifli-karikák kerülnek, reszelt sajttal megszórjuk, és néhány percre a forró sütőbe tesszük.
Hagymapástétom
Hozzávalók: 2 csomó sarjhagyma, füstölt szalonna, főtt burgonya, mustár, só, bors, szerecsendió.
A füstölt szalonnát nagyon apróra felvágjuk, zsírját kiolvasztjuk. A megtisztított és finomra vágott hagymát üvegesre fonnyasztjuk rajta. A héjában főtt, közepes méretű burgonyát lereszeljük, és a mustárral, meg a többi fűszerrel a hagymához keverjük. Alaposan összedolgozzuk, kifagyasztjuk. Szendvicskrémnek fogyasztjuk.
Bevezető kép: Aly1963
