Utat tör magának.
Színes, lilás, feketés gyümölcsei mutatósak, a hobbikertészek többsége mégsem kedveli ezt a növényt. Ennek oka, hogy az alkörmös rendkívül gyorsan terjed, pillanatok alatt 2 méteres bokor nő ott, ahol nem szeretnénk. Elveszi a fényt más növényeink elől, kiszorítja őket a kertből. Noha a madarak kedvelik a termését, számukra értékes táplálék, nekünk azonban mérgező. A madarak így gyorsan terjesztik a magokat, a kert újabb és újabb pontjain bukkan fel a növény.
Az eredetileg Ázsiából és Amerikából származó növény egyre erőteljesebben terjed, invazív fajnak számít.
Európában főként az alkörmös két fajával találkozunk:
- A kínai alkörmöst legkönnyebben a felfelé álló virágzatáról ismerhetjük fel. Európában különösen elterjedt.
- Az amerikai alkörmös virágzata lehajló, csüngő. Fagyérzékeny és emiatt inkább csak a déli területeken terjed.
Vigyázat! Mindkét faj tartalmaz szaponinokat, amelyek az ember számára mérgezőek. Az ázsiaiban kevesebb a toxikus anyag, de annak a termése sem fogyasztható!
Így vegyük fel a harcot az alkörmös ellen
Korán lépjünk: amint kibukkan valahol, még fiatal korban irtsuk ki. Ügyeljünk arra, hogy ne hozzon termést! Vágjuk le a virágokat, amint elhervadnak.
A fiatal növényeket nyár előtt pusztítsuk el: kora nyáron még viszonylag gyengék a gyökerek, könnyebb őket kiásni. A legjobb, ha eső után állunk neki a munkának.
Ássuk ki gyökerestül: az idősebb töveknél nm elég a növény föld feletti részeit levágni, a gyökerestül ki kell ásnunk őket.
Mindenképp húzzunk kesztyűt, ha az alkörmössel dolgozunk, a növényben található szaponinok irritálhatják bőrt!
Jó tudni, hogy az alkörmös magját a csigák elleni védekezésre is használhatjuk, a méreganyagok (nem túl kíméletes módon) elpusztítják a kártevőket. Ehhez vegyünk kesztyűt, mielőtt nekilátunk a munkának. Kb. 4 evőkanál zúzott alkörmös magot kell kiszednünk a termésekből, majd óvatosan összetörnünk egy mozsárban. Végül keverjük el kb. 1 liter esővízzel és rendszeresen öntözzük meg a csigajárta ágyásokat a készítménnyel.
