Mi sem alkalmasabb arra, hogy a családdal megszerettessük a kelbimbót, mint az, hogy ha terem a kertben! A kelbimbó képes egész télen át életben maradni és friss, saját zöldséget juttatni a családi konyhára. Íme a termesztés menete.
Bár vannak kisgyerekek, akik ádáz ellenségüknek tekintik, a kelbimbó vagy bimbós kel (Brassica oleracea var. gemmifera) igen tápláló és ízletes, kétéves káposztaféle. Az oszlopszerű szárakon növő mini, elvarázsolt káposztafejekre emlékeztető bimbók frissen leszedve a legfinomabbak. A legegyszerűbb módja pedig a frissen szedésnek, ha a kertünkben is termesztünk ebből az egyre népszerűbb zöldségféléből.
Szalonnás kelbimbó Kaldeneker György konyhájából. Recept itt.
Hogyan termesszük?
A kelbimbó termesztése alapvetően hasonlóan történik, mint a fejes káposztáé vagy a kelkáposztáé. Rokonaihoz hasonlóan a hűvösebb időjárást kedveli.
Mivel a kelbimbó esetén viszonylag hosszú ideig kell várnunk, amíg a kifejlett bimbókat leszüretelhetjük, a legjobb megoldás az, ha a nyár közepén ültetjük ki a kertbe az előnevelt palántákat. Fontos, hogy erre legalább 3 hónappal az első fagyok beállta előtt sort kerítsünk. A kertben életerős palántákkal nagyobb sikert érhetünk el, mint a közvetlen magvetéssel.
A hűvös, árnyékos környezetben előnevelt palánták kiültetve szépen tudnak fejlődni és eléggé meg tudnak erősödni ahhoz, hogy az esetleges melegebb időjárási viszonyokat is károsodás nélkül átvészeljék.
A palántákat nitrogéndús talajba, egymástól 50-70 cm távolságra ültessük. A fejlődésben lévő növény sok tápanyagot és rendszeres öntözést igényel. Soha ne hagyjuk, hogy a kelbimbó földje kiszáradjon, mivel ezt a növény igencsak megsínyli és gyenge termést hoz. A megfelelő vízellátás tehát létfontosságú a növekvő bimbók számára.
Hamis frankfurti leves Kaldeneker György konyhájából. Recept itt.
Mikor szedjük?
A növény gazdag vitaminokban (A-, B-, C-, E-, K-vitamin), jelentős arányban tartalmaz kalciumot, magnéziumot, vasat, valamint élelmi rostot.
Október-novemberben jöhet a szüret! Ha a kifejlett bimbókat összenyomjuk, keménynek, tömörnek kell éreznünk azokat. Az oszlopszerű, leveles, zöld szárról szüreteljük le azokat: a száron alulról felfelé haladva szüreteljünk, mivel mindig az alsó bimbók tartanak előbb a fejlődésben. A legcélszerűbb, ha egy éles kést használunk, és már vihetjük is a termést a konyhába!
