Ősszel még bosszúsan nézzük, ahogy ellepik a friss hajtásokat, télen viszont mintha felszívódnának. A kert csendes, a növények kopaszak, a levéltetveknek pedig nyoma sincs. Ilyenkor sok kertész megkönnyebbül: végre eltűntek.
Csakhogy a levéltetvek nem olyanok, akik elköszönnek és hazamennek. Inkább azok a vendégek, akik csendben elbújnak a kanapé mögött, majd tavasszal újra előjönnek – meglepően nagy létszámban.
A tél nem eltűnés, hanem stratégiai visszavonulás
A levéltetvek túlélési képessége legendás. Amikor hidegre fordul az idő, nem próbálnak hősiesen kitartani, hanem üzemmódot váltanak.
A legtöbb faj esetében a tél főszereplői nem a mozgó, táplálkozó egyedek, hanem az apró, ellenálló tojások. Ezek a tojások valóságos időzített kapszulák: kibírják a fagyot, a szelet, a csapadékot, és türelmesen kivárják a megfelelő pillanatot.
Hol rejtőznek télen a levéltetvek?
A levéltetvek tojásai nem véletlenszerű helyeken vannak. Olyan pontokat választanak, ahol a növény természetes védelmet nyújt számukra.
Leggyakrabban a rügyek tövénél, a kéreg apró repedéseiben, a hajtások elágazásainál, vagy az évelők szárának védett részein találkozhatunk velük – már ha elég jó a szemünk.
Ezek a helyek olyanok számukra, mint egy jól szigetelt téli kabát: nem melegít, de megóv a legrosszabbtól.
Mi történik a kifejlett levéltetvekkel?
A rossz hír az, hogy a legtöbb kifejlett levéltetű valóban nem éli túl a telet. A jó hír viszont az, hogy ez nem jelent valódi győzelmet.
Amikor az első komoly fagyok megérkeznek, a mozgó egyedek elpusztulnak. A faj fennmaradásáról azonban már korábban gondoskodtak: a tojások tavasszal, a rügyfakadással egy időben kelnek ki.
Ezért tűnik úgy, mintha a levéltetvek egyik napról a másikra jelennének meg újra.
Vannak, akik nem is alszanak
Nem minden levéltetű tart teljes téli szünetet. Enyhébb teleken, vagy védett helyeken – például üvegházakban, fóliasátrakban, szélvédett falak mellett – egyes fajok lassított üzemmódban aktívak maradhatnak.
Ilyenkor nem tűnnek el, csak kevesebben vannak és lassabban szaporodnak. Tavasszal viszont innen is gyorsan újraindul a „forgalom”.
Miért pont tavasszal robban be a levéltetű?
A levéltetvek egyik legmegdöbbentőbb trükkje a szaporodásuk módja. Tavasszal sok faj szűznemzéssel szaporodik, vagyis nőstények nőstényeket hoznak világra, mindenféle randizás nélkül.
Ennek eredménye, hogy egyetlen túlélő egyedből rövid idő alatt komoly kolónia alakulhat ki. Innen nézve a „hirtelen invázió” már kevésbé misztikus.
Mit jelent mindez a kertész számára?
A levéltetvek téli jelenléte láthatatlan, de nagyon is valós. A tél nem a problémák eltűnésének időszaka, hanem a következő szezon előjátéka.
Ez nem ok pánikra, inkább megértésre. Ha tudjuk, hol és hogyan telelnek át, tavasszal már nem meglepetésként ér minket a megjelenésük.
A kert télen sem felejt
A kertben semmi nem történik a semmiből. A levéltetvek ott vannak akkor is, amikor nem látjuk őket – csak más formában, más ritmusban.
Ha ezt elfogadjuk, a tavaszi levéltetű-invázió már nem bosszantó rejtély lesz, hanem egy ismerős, kezelhető jelenség. És ez már fél siker.
