Nem csak a pincében csemegéznek.
A szárazföldi ászkarákok megítélése nehéz, ugyanis károkat okozhatnak a kertben, amennyiben nem jutnak elegendő élelemhez. Ugyanakkor alapvetően hasznos szervezetek, amelyek segítik is a hobbikertész munkáját.
Az ászkarákok akár 15 mm-re is megnövő ízeltlábúak, amelyek a felsőbbrendű rákok közé tartoznak. A köznyelvben pincebogárnak vagy evetkeráknak is nevezett ászkák színe világosszürkétől majdnem feketéig terjedhet. Növényekkel táplálkoznak, szívesen fogyasztanak avart, gombákat és elhalt növényi részeket, néha fiatal növényeket. Ezért különösen gyakran találjuk meg őket üvegházakban.
A pincékben sokszor gyümölcsöket, krumplit, virághagymákat és zöldségeket rágcsálnak. Különösen kedvelik, ha a héj sérült, vagy már más állatok, például csigák vagy egerek eltávolították.
Természetes ellenségük a varangy. Lehetőleg kerüljük a nedves területek kialakítását, fenntartását, mert ott szívesen tenyésznek az ászkarákok. Ez persze nehezen megvalósítható, ha például cserepes, dézsás növények állnak a teraszon, balkonon. Érdemes ezeket a tartókat kis lábakra helyezni, hogy a levegőáramlás alattuk biztosított legyen. Az ászkarákokat csapdázni tudjuk, ha sérült, üreges krumplit, banán- vagy narancshéjat teszünk ki. Az így összegyűlő állatoktól aztán könnyűszerrel megszabadulhatunk.
Alapvetően mégis azt mondhatjuk, hogy az ászkafélék a kertben a hasznos élőlények köz tartoznak, mivel az elhalt növényi részek rothadását elősegítik, és szorgos munkát végeznek a komposztban is.
