Metszést igényel.
A kubai oregánó (Plectranthus amboinicus, amit meglepő módon jamaikai vagy spanyol kakukkfűnek, de mexikói oregánónak is neveznek) Ázsiából és Afrikából származik, de széles körben elterjedt az Antillákon is. Külsőleg inkább az oregánóra hasonlít, az íze azonban a kakukkfűre emlékeztet.
A leveleket egész évben szüretelhetjük, ízesíthetünk velük például zöldséglevest, hús- és halételeket. Az ízük egyébként a kakukkfűéhez hasonlatos, de karakteresebb, egy kicsit a majorannára is emlékeztet. A főzés-sütés végén adjuk a friss leveleket az ételhez, így jól tud az íz érvényesülni.
A melegkedvelő kubai oregánót nálunk cserépben érdemes nevelni, a legjobb támasztékkal. A növény hosszú, akár 3 méteresre is megnövő, indaszerű hajtásokat és nagy, húsos leveleket nevel. A földje legyen jó vízelvezető képességű. Május és szeptember között, amikor a hőmérséklet már tartósan 12 °C felett van, napos, szélvédett helyre kitehetjük a szabadba is. A kubai oregánó meglehetősen erőteljesen növekszik, ezért rendszeres visszavágást igényel, hogy tömött maradjon. Az így levágott leveleket frissen vagy szárítva is felhasználhatjuk.
Télre vigyük be a növényt a télikertbe vagy a konyhába, világos helyre. Ebben az időszakban csak keveset öntözzük. A szaporítás dugványokkal történik: nyáron 10 cm hosszú hajtáscsúcsokat vághatunk, majd palántázóföld és homok keverékében elültethetjük őket.
Bevezető kép: Forest and Kim Starr
