Liszt, olaj, rágcsa.
Ha ősszel az erdőt járjuk, vegyük észre a földön heverő kis, háromszögletű makkocskákat, amelyek az európai bükkfa termései. Ezek a gesztenyebarna makkocskák kb. 40% zsírt tartalmaznak, gazdagok telítetlen zsírsavakban, ezenkívül értékes fehérjét, ásványi anyagokat, nyomelemeket, így például cinket és vasat is találunk bennük.
Gyűjtsük be ezt az ehető termést! Egy egyszerű trükkel kiválogathatjuk a léha terméseket: az összegyűjtött bükkmakkokat tegyük egy nagy bögre vízbe. Az üres makkok a víz tetején úsznak, könnyen kiszedhetjük őket. A csésze alján maradt makkokat könnyebb meghámozni nedvesen.
A bükkmakkok erősen mérgező anyagot tartalmaznak, amely azonban hő hatására elbomlik. Ez a fagin (trimetil-amin) nevű vegyület nagy mennyiségben gyomorfájást okoz, emiatt a makkokat mindenképpen melegíteni kell fogyasztás előtt. Például úgy, hogy forró vízzel leöntjük, vagy serpenyőben megpirítjuk őket.
A vesekőre hajlamos emberek csak keveset fogyasszanak belőle, mert oxálsavat is tartalmaz.
Frissen pörkölve finom, egészséges rágcsálnivalót kapunk, amelyet két étkezés között fogyaszthatunk, de szórhatjuk salátába, tehetjük pesztóba vagy kenyérfeltétbe is. Régen a gyűjtögető makkászás egyes vidékeken (például Székelyföldön) elmaradhatatlan tevékenység volt, a makkból még olajat is sajtoltak.
Amennyiben nagyobb mennyiségben sikerült bükkmakkot gyűjteni, különféle receptekben a mogyorót vagy diót is helyettesíthetjük vele, vagy lisztet őrölhetünk, amelyből akár kenyeret is süthetünk.
