Napkedvelő évelő.
Közkedvelt évelő, amely tengernyi illatos, lila virággal örvendeztet meg bennünket: ez a levendula. Kertekbe elsősorban a télálló közönséges levendulát (Levendula angustifolia) ültetik, amely az enyhébb vidékeken (ahol megterem a szőlő) téli védelem nélkül is képes a hideg évszakot túlélni. A Földközi-tenger térségéből származó növényt a hidegebb területeken télen takarni érdemes.
Az utolsó fagyok után, azaz általában a májusi fagyosszenteket követően érkezik el a levendula ültetésének ideje. Ha több növényt ültetünk egy csoportba, akkor ajánlatos a töveket egymástól 30 cm-re helyezni. Alaposan locsoljuk be őket az ültetést követően és ügyeljünk arra, hogy a talaj mindig nedves legyen.
A levendula rendkívül igénytelen a közeggel szemben, a legfontosabb, hogy az tápanyagban szegény és jó vízelvezető képességű legyen. A pangó víz megölheti, ezért készítsünk vízelvezető réteget a cserép, láda aljára is, például agyaggolyócskák vagy kavicsok felhasználásával. A cserépen lévő lyukra egy cserépdarabot helyezhetünk azért, hogy a föld ne tömítse el azt és a víz szabadon folyhasson. Ideális esetben ne csak a vízelvezetésről gondoskodjunk, de keverjünk a közegbe homokot vagy kavicsot is.
A levendula szereti a napot, ezért napsütötte, meleg helyre kerüljön. Fontos, hogy a helye ne legyen szeles, huzatos, mert azt nem viseli.
Sok helyre illik, mediterrán kertekbe ugyanúgy, mint vidékies hangulatú kertrészletekbe, de megtalálja a helyét egy napos erkélyen vagy virágládában is. Júniustól őszig hozza virágait, amelyek hagyományosan lilák, de ma már fehér és rózsaszín virágú fajták is ismertek. Vegyük figyelembe, hogy a növény akár 60-100 cm magasra is megnőhet.
